Neonoroszlán (+18) - Jay Park x Dean

Mindenkinek van egy idegesítő szomszédja

Sose mondták, hogy könnyű lesz, bár az utolsó hónapokban már egészen úgy éreztem, hogy tényleg itt az ideje kiköltöznöm, megkezdenem a saját önálló életemet. Magamra mostam és főztem, a szüleimmel csak elvétve futottunk össze a folyosón, a lépcsőházban vagy valamelyik nagyobb téren.

Tudom, hogy már régóta várták, hogy végre eléjük álljak, bár anyám szemében mégis könny gyűlt, amikor egy hete bejelentettem: elköltözöm, találtam egy apró lakást, ahol megkezdem a saját önálló életemet. Végre felnövök.

Most mégis itt álltam és egyszerűen fogalmam sem volt, mit és hol rontottam el. A zuhanyzóból ömlött a hideg víz, akármerre forgattam nyoma sem volt egy leheletnyi forralt víznek sem, míg ha elzártam, egy negyed órát kellet várnom, hogy végre megint egyáltalán megjelenjen az életető nedű a csövekben. Így persze nem csak a fürdés, de a mosogatás is lehetetlen volt.

Idegesen csaptam rá a pultra, miközben másik kezemben a fakanalat szorongattam. Még az a kurva spagetti szósz sem akart elkészülni, a tésztát meg el is felejtettem felrakni főni. Mérgesen kaptam fel a fejem és pásztáztam végig az apró konyhán. Vajon hova a fenébe dobtam le azt a kékes dobozt?

Ahogy észrevettem a kuka nyílásába hanyagul belegyömöszölt kartont, fejemhez kapva fordultam vissza a tűzhely felé. Tessék, csak ez kellett még. A tészta szétmállva úszkált a bugyborékoló vízben. Ennyi volt, befejeztem. Arcom minden izma összerándult, vállaim megfeszültek és apró morgással csaptam a hátamra az elnyűtt rongyomat. Fakó piros és fehér kockái világítottak sötétszürke pólómon és éreztem ahogy egy feltörölt paradicsomfolt szétkenődött a mellkasom fölött, de őszintén szólva leszartam, úgyse látott senki, így is félig lecsúszott melegítő shortban flangáltam végig a napot itthon.

Lecsaptam a gázt és felkaptam a dohányom. Nyikorogva húztam el az üvegajtót. Frissítően vágott fejbe a füstszagú éjszaka. Hiába, ha az ember jó közlekedést és belvárosi életvitelt szeretne hozzá kell szoknia bizonyos dolgokhoz.

Ilyen a füstös és büdös ég és levegő, a folyamatosan vinnyogó szirénák valahol messze, az aulról felszűrődő neon fények, vagy éppen a kellemetlen szomszéd, aki épp most támaszkodott neki a korlátnak.

Nem volt rajta fölső. Vállai és ezzel lapockái fölött is az izmok egy pillanatra megfeszültek, majd ahogy fejét hátra csapata édeskés füstgomoly szállt föl ajkai közül. Teste kényelmesen lazult el, szinte látni véltem, ahogy porcikáról porcikára halad át rajta a megkönnyebbülés, a megnyugvás.

Én is erre vágytam, így hangtalanul zöttyentem le a sarki műanyag sámlira, hogy tekerjek magamnak is egy szálat. A nikotin megnyugtat, a fű jobban megnyugtatna, de pénteken Zicoval eltoltuk a teljes készletünket. Laza este volt, már rám fért, de így most vasárnapra teljesen le voltam égve. Csoda, hogy a dohányomból maradt.

Ujjaim között meg-megremegett a papír, sehogy sem akaródzott megtalálni azt az egy pillanatot, amikor pont jól illeszkedtek volna össze. Addig-addig gyűrögettem egyre növekvő ingerülettel, mígnem egy óvatlan pillanatban a szűrő ki nem csúszott a helyéről és gurult le egészen az erkély legszéléig, onnan pedig boldogan bucskázott le egészen a földszintig. Hat emelet. Ha én estem volna le, a következmény csak bénulás lett volna, ha viszont szomszédom, akkor valószínűbb a halál. Az ő erkélye alatt sorakoztak a biciklitárolók. Ha pont ráesek az egyik oszlopra, biztosan meghalok, ahogy ő is. Hiába az izmok, a széles hát és a kidolgozott felsőtest. A végén mindketten ugyanúgy halunk meg.

Idegesen pattintottam szét a műanyag tasakot, hogy újabb szűrőt keressek, de erre az az apró és jelentéktelen hangra szomszédom riadtan kapta fel a fejét. Komótosan fordult meg, ajkai szélén ott motoszkált egy kósza vigyor, miközben a cigi füstölögve lógott ki a másik oldalt.