Miss Hood /két részes/

2.

A baj annyi, hogy sokak csak szájhősök. És még rájuk is figyelnem kell...
- Úristen! Ez forró! - sikította az egyik "hős".
- Igen, a tűz általában az! - rángattam el a gallérjánál fogva - Apa! Mindenkit kihoztunk! Gyere! - ordibáltam be a tűzbe. Semmi válasz - Rendben, te itt maradsz, elmész a másik faluba, kapsz kezelést, ott leteszed a hátsód és nem hősködsz! Kapis? - adtam ki az ukászt. Az csak bólintott, majd - mint aki maratont fut - loholt a közeli Yorkshirebe. Én pedig visszafutottam a lángok közé, hogy megkeresem apámat, Robint.
- Thalia!! - kiáltja valaki a ropogások között. Na, vajon ki...? - Apa! - ugrok be egy kis agyagkuckóba, ahol apa zár a karjaiba, megvédve a szikráktól, amit a bejárat elé esett fa okozott.
- Megvagy? - pillantott rám.
- Ezt én kérdezhetném... - morogtam, majd kibújtam az óvó ölelésből és felálltam - Na most? - fordultam vissza apához. Ő leült és gondolkodóba esett. Nem is ő lenne, ha vészhelyzetben nem tök nyugodtan ücsörögne törökülésben egy agyagkunyhóban... Hééfelvétel ne vegyetek számításba, én csak a sors folytán kerültem ide!! - Te meg mit csinálsz? - meredtem rá apára, akiek az ujjai ritmust doboltak a falon. Végül megállt és csak egy ponton kopogtatta. Mint valami harkály...
- Itt a legvékonyabb! - nézett fel rám boldogan. Én pedig elmosolyodtam.
- Nem is vagy te olyan hülye mint amilyennek mutatod magad! - vigyorogtam és lepacsiztam vele.
                       ❄❄❄
Hát, valakinek a házát szétszedtük... De legalább megmenekült a megye rendfenntartója és a legendás hős is! Bár apának fájt az egyik lába, ezért rám támaszkodott. Csak...
- Daah! - kiáltottam nagy értelmesen, mielőtt pofára estem. Az egész színpad elcsendesedett, leállt a forgatás, és várták, mikor emelem fel a fejem a padlóról. Helyesbítek, a padlóból... - Jól vagy te összerakva?! Kigáncsolod a saját lányod?! - morogtam, miközben igyekeztem feltápászkodni.
- Nem azért, de csak pár évvel vagyok idősebb, mint te. Tehát, mivel nem vagy a lányom, minden okom megvan rá, hogy kigáncsoljalak! Mellesleg véletlen volt... - morogta, majd megragadta a karom és felhúzott.
- Ezek után elhiszem! - intettem neki.
- Jaj, gyerekek, ez nagyon romi, meg szupi, meg lávcsi, meg romantikus filmbe illő, de Robin miatt újra forgatjuk a "Két hős hazatér!" részt! - morgolódott a rendező.
- Aszem, kiment a bokám. - mondtam rezzenéstelen arccal.
- Most szórakozol, ugye? - pislogott rám a tisztelt rendező úr.
- Persze, csak szórakozom! - legyintettem nevetve, majd visszamentem a színpad végére, majd intettem Norbinak, akarom mondani, Robinnak, helyesebben apának (fura ezt egy 24 éves srácnak mondani...), hogy jöjjön, mert újra indul a jelenet. Ő sóhajtva jött oda hozzám, majd átkarolta a vállam, mondván "rám támaszkodik". Persze nem tudtam nem észre venni a rendező leesett állat, miszerint ilyen könnyen csőbe húzom, és az imént egy egész stúdió előtt szórakoztam vele. Persze, ez akár az állásomba is kerülhet, de vagyok olyan helyzetben, hogy - bár pótolhatatlan nem vagyok - nehéz lenne mást találni a helyemre, meg hát tettem le annyit az asztalra, hogy nem fognak csak úgy elbocsátani...
- Most ne gáncsolj ki, se véletlenül, se szándékosan, jó? - sandítottam Norbira.
- Hoogyne, hölgyem! - csókolta meg a kezem úri módra, majd... Összeborzolta a hajam?!
- Héé, ne már! - nyúltam azonnal a már profin beállított "középkorian kócos" hajkoronámhoz.
- Ugyan már, legalább illik a sztorihoz! - vigyorgott.
- Rohadt vicces... - morogtam, míg próbáltam valamit kezdeni a fejemen lévő szénakazallal, de csak rontottam a dolgon. Végül a rendező beordította, hogy "mindenki a helyére!!" úgyhogy nemes egyszerűséggel hagytam úgy, ahogy van. A felvétel újra elindult, mi pedig ismételten kibicegtünk. Amint szépen lassan középre értünk, benyomtak egy "éljenzés" hangeffektet, de persze a többiek - akik a színpad szélén tartózkodtak - is besegítettek.
- Éééésss, vége! Első jelenet kész! - jelentette ki ünnepélyesen az operatőr és a rendező egyszerre - Negyed óra szünet! - Mindenki egy nagy sóhaj kíséretében hagyta el a stúdiót, és ment ki levegőzni, cigizni, vagy csak - mint én - innen egy pohár vizet és szusszanni egy rövidet.