GureShin moments~>(Szünetel)

1.Fejezet/2 rész

{Másnap reggel}
Shinya szenvedve kelt föl e párás s izzasztó reggelen,sóhajtva dőlt ki ágyából,kócós haja táskás szemei mindent elárultak jelenlegi lelki állapotáról,akart sokáig az ágyában maradni csak elterelődtek volna a gondolatai másfele,nehézkesen kelt fel s mikor sikerült lábra állnia mint egy zombi,elég kevesedt aludt azt is gondolkodással töltötte el .

Mikor végre kész lett reggeli teendőivel mondhatni friss külsővel ment a Hiragik-hoz,miközben sétált lépte visszhangzott mindenhol,halk lehelete betöltötte a teljesen üres teret amit még a mohás romok töltötték be. Shinya előre nézett a nap épp a feljövetel szélén volt az ég is kezdett kékesedni ez felettébb megnyugtató volt számára , mikor beért nagy meglepetésére azzal fogadták ma nem kell dolgoznia ,ami ritka volt és szinte lehetetlen hogy ilyen történjen,nem baj legalább járhat egyet és visszafeküdhet aludni ,halk sóhajokkal tért haza,szinte csak alsóneműbe vetette magát már az ágyba s evvel be is aludt

(...)

Szinte mire felébredt az ezüst hajú fiú már estére járhatott,meglepetten néz ki az ablakon.
-Havazik- nyel egy kisebbet mire kabátját és hosszú gatyáját felveszi . Gondolta elmegy sétálni úgy se tud mit csinálni.
Kiérve a szabad biztosított levegőre nagyokat lélegzett elmeűrítés gyanánt, de elsuhant valaki/valakik akiknek pont most nem kellett volna jönniük,Shinya szomorú fejjel nézte Gurent aki Sayurival sétálgatott és nevetett ,Shinya szíve beleroppant ebbe a látványban vagy ezerszer tette fel a kérdést magának miért nem lehet ő ennek az embernek a helyébe aki Guren mellett van?
A fagyos este jól tükrözte a régebbi ritka teleket , a hó most kivételesen sokat esett a sötét lilára festett égen csillagok ezrei tekintettek le a földre . Viszont Shinya szeme nem a csillagokon hanem a kék hajú alezredesen ragadt meg,nem tudta róla levenni a szemét.
Hirtelen a pillantásaik összetalálkoztak ,Shinya elkapta a fejét,Guren meg úgy tett mintha ott se lett volna... köszönni se köszönt hanem Sayurival beszélgetett tovább,az ezüst hajúnak nagyon fájt látni hirtelen ahogy szívverése gyorsult úgy lett egyre inkább hóvihar
(...)
Már mindenki bement csak ő maradt kinnt,fázni mem fázott ,viszont most a hó födte tájat bámulta mindem fehér volt kivéve őt..a holdat alig lehetett kivenni s már a csillagok is inkább hópihéknek tűntek méghozzá nagy hópihéknek is, befelé vette az irányt de a kapuban álló alezredes látványa inkább kinnt marasztalta, ült le egy közelebbi padra aminek szinte mindenét neki támasztotta úgy véve mély levegőket.
(...)
Nem volt túl jó ötlet Guren már várta (Ez hülyén hangzik lel)
-Shinya ennyire neheztelsz rám?- Shinya szemei csak szikrákat szórtak a kék hajú alezredesre,szinte gyilkos pillantásokat vetett rá .
Guren meglepetten nézett inkább nem szólt csak figyelt,egy idő után a rossz némaság ülepedett le kettejük között. Shinya még mindig nem felelt az alezredes kérdésére,el is ment volna de a kék hajú pasi megfogta a vállát Shinya idegesen kérdezett vissza
-Azt még nem tudom- ezzel a mondattal valahogy befordult a bal oldali folyosóra s feldúltan el is vonult a szobája felé.

Mikor beért kulcsra is csukta az ajtót véletlen se zaklassa senki amúgy is ily' ritka állapotába. Végre kezdett megnyugodni mikor is kopogtak az ajtaján
-Hát nem bír békén hagyni ezek után se?-gondolta magába az épp párás szobába sóhajtó fiú
-Shinya  én vagyok kérlek engedj be- Sóhajt Guren,nem szívesen van itt de mégis egy barátjáról volt szó.
Nem kapott választ csak egy ajtó nyitást az épp fáradt Shinyától akinek jól látszott az arcán a kialvatlanság még mindig
- Mi az?- szólt az alezredesre kedvtelen hangsúllyal
- Beszéljünk- csak úgy oda vetette az ajánlatot mintha az az ezüst hajúnak olyan könnyű lenne beleegyezni
-Nem érek rá- sóhajtott bánatosan Shinya -Gyere vissza holnap vagy nem tudom /Talán ha lesz energiám/- Gondolta magába s rácsukta az unott arcú emberre (mondhatni).Ezután pihenni akart így hát ruháival együtt kidőlt az ágyba
-----1 Fejezet vége----