Az apokalipszis [SZÜNETEL]

Megint egy ismerős ember...

Nem láttam halottam semmit mikor kómában voltam. Csak arra emlkészem ahogy James próbált ébresztegetni egyre kevesebb reménnyel.

James:Lily!!! Kérlek kellj fel! Kérlek... Ne add fel! Szükségem van rád.. -mondogatta kissé sírós hangon.

Hirtelen felriadtam. Nem tudtam mi történt... csak azt èreztem vérzik a fejem.

Lily: Hol vagyok? Mi történt? Nagyon fáj a fejem.

James: Nyugi. Beverted a fejed és eláljultál.

Lily: Ah... már megint engem ért az életveszèly

James csak mosolygott egyet. Majd elmentünk a városba hisz tudott egy helyet ahol taláhatunk kaját és fegyvert. 7-kor indultunk és amokor beèrtünk a városba egy alakot láttunk... Elkezdett futni. Utánna futottunk, majd elkaptuk. Egy lány volt, a volt osztálytársam. Hirtelen a nyakába ugrottam.

Lily: Te vagy az Petra?

Petra: Igen èn! Lily, azt hittem te is meghaltál.

Lily: Èn nem. Ès James is él!

Ezután elmentünk szereztünk kaját majd Petrát követve kiderült, hogy a fán van neki egy menő faháza. Hát felmentünk este. Megkajáltunk majd James lement a fa tövéhez. Én utánna indultam.

Lily: Mièrt jöttèl le?

James: Tegnap ugye kèrdeztem, hogy leszel-e a barátnőm. Tehát?

Egy ideig gondolztam, majd hirtelen kinyögtem.

Lily: Igen!!! - mondtam boldogan, majd megpusziltam.

Petra lejött és elmondtuk neki . Hát igen... ha már örökkè zombiapokalipszisben kell èlnünk legalább az álmom teljesült. Mikor felakartunk menni a fára a kutyám elkezdett ugatni majd ráugrott a zombikra ès szèttèpte őket. Megmentette az èletem. Mint mindig.

Lefeküdtünk aludni majd egy "jót èjt"-el elköszöntünk egymástól.