Kegyetlen világ...

Rossz gondolat

13 éves voltam. Otthon animéztem, a kedvencemet, vagyis az Attack on Titant néztem. Mint mindig, most is azon elmélkedtem, hogy Én, Lucy milyen lennék, ha ott lennék. Hogyan harcolnék, hogy bírnám stb... Természetesen mindig azt gondoltam, hogy Én lennék a legjobb. Sosem gondoltam bele abba, hogy mit tennék, ha ott állna elöttem egy kb.15 méteres Titán. Vagy épp abba, hogy mit tettem volna, ha egy barátomat elveszíteném. Mindig csak az jutott eszembe, hogy Én biztosan le tudnám győzni őket. És pár perc múlva elaludtam, mivel már nagyon fáradt voltam.
.

..
...
Egy óriási fal előtt állok, és körülettem az emberek dermedten bámulnak fel. Én is felnéztem. És ott volt egy óriás. Át tudott nézni a falon. A falon, ami 50 méter magas. Nem tudtam, hogy hol vagyok és mi történik... Elkezdtem csipkedni magam, hátha felébredek... A 7. csípés után abbahagytam mert már nagyon fájt a kezem. Abban a pillanatban rá kellett volna jönnöm, hogy ez nem álom... De egyszerűen nem tudtam elfogadni. Miközben gondolkoztam, a Kolosszális Titán berúgta a falat. Egy akkora lyukat csinált, hogy akár egy 25 méteres Titán is könnyedén bejön rajta. Az emberek körülöttem sikítoztak. És én nem tudtam mit tegyek... Vártam,hogy felébredjek végre ebből a borzalmas álomból de nem ment. Éreztem, hogy már a lábaim is remegnek. Elkezdtem futni. Csak... Nem tudtam, hogy hová... Nem volt otthonom. Senki sem ismert, és én sem ismertem senkit. Csak futottam... Mikor hátra néztem óriások özönlöttek be a lyukon. És megfogták az embereket és megették... láttam az arcukon azt az undorító mosolyt, miutan elfogyasztottak egy embert... Ezek után még úgyse tudtam, hogy mit kéne tennem. Szóval csak futottam tovább mikor...

Legyen folytatás? :)