Kegyetlen világ...

A furcsaságok

Szóval csak futottam tovább mikor egyszercsak elém jött egy Titán. Ott, akkor, abban a pillanatban olyan félelem uralkodott rajtam, mint még soha... Azt hittem, hogy már csak pár másodperc, és vége az életemnek. Moccani sem bírtam, mintha a lábam odagyökerezett volna a talajba. Egy kb. 10 méteres Titán lehetett. Akkor nagy erőt kellett vennem magamon akár egy mozdulatért is. De végül sikerült. Elkezdtem futni. Olyan gyorsan, mint még soha. Ha a Titán nem figyel fel másra, akkor semmit sem ért volna az én hipergyors futásom. Szóval megmenekültem. Sok ház kiürült, mivel a lakóikat megették. De ha be is megyek egybe, akkor sem maradhatok sokáig, mivel megtámadnának.
...
...
Már a kikötőben vagyok, evakulálták a várost. Mindenki tolong... Alig bírok mozdulni, pedig most tudnék...
Végre feljutottam a hajóra. Egy olyan városba visz ahol még biztonságban vagyunk.
...
Ideértünk és ételt osztanak. Zsúfoltság van és szinte biztos, hogy nekem nem fog maradni kenyér. Vaagy mégis?
...
Egy lány jött oda hozzám, a neve Katy és adott nekem a kenyeréből. Elmondta hogy ő is egyedül van, mivel a szüleit felfalták az óriások. De én? Mit kellett volna mondanom? Azt hogy fogalmam nincs, hogy hogyan kerültem ide, de egyszer csak itt lettem? Szóval én is azt mondtan neki, amit ő nekem. Elmondtam neki, hogy csatlakozni szeretnék a Felderítő Egységhez. Ő azt válaszolta hogy:
- Én inkább a legbelső Fal védelmében szeretnék élni,vagyis a Katonai Rendőrséghez csatlakoznék inkább.
-Ohh értem. Én mindenképp a Felderítő Egységhez szeretnék csatlakozni, hogy láthassam a kinti világot.
Eközben magamban:
Miket beszélek?! De hisz egész eddig ott éltem. Mit akarok látni azon?! Talán... kezdek beleolvadni ebbe az időbe? És elfogom felejteni a múltam?
....