Ha meg halok! (Folytatás)

                            (2)

Még tágúl kicsit a tüdőm

Hogy még levegőt küldjön!

Hogy a szám még utolsó szavakat füzzön!

Utolsó üzenetként elétek tüzöm!

Hogy mennyire szeretlek titeket!

Csak testem ami sírban pilled el!

És nem bírja az utat a lábikóm

Már a pihenésre áhítoz!

A lábam az utatt már lerótta

Hegeket úgy viselem mint a tetkómat

Ezért a bőröm eléggé cifra

De ennek a kitartás a titka!

És ha rajtam valahol valami besüpped

Az kés szurás ami elfoglalják helyüket

Bár eleinte még toleráltam

Mesélhetnék arrol hogy elfáradt

Az egész mindenem

Egy cérnán billegek

De már-már elpattan

Ám meg szünik a perpatvar

Ha lelkem testem elhagyta!

Csak elrelytem a fejemet mint egy strucc

Mert segítséget az élet adni nem tud!

Most gyávának is elkönyvelhetsz!

Ha hullajtasz te könnyeket!

Majd én is így állok feléd!

Ugy siromra virágot tettél?

Vagy egy kis látogatás?

Nevem fejedben átforgatván?

Emlékeznél rám?