Reggel a gazdasszony elkiáltja magát: - Kajaidő!
Kivételesen utolsóként rak a macskák etető táljába ételt. Cirmi a kert végében fekszik és mosakszik, amikor leesik neki, hogy mennyi is az idő. Lustán feláll, megrázza magát, kinyújtózik, egy térdelőrajthoz hasonló pozíciót vesz fel majd puff... elkezd futni. Ezzel csak egy probléma van. megbotlik a saját lábában és három. méteren át bukfencet vet majd mintha mi sem történt volna fut tovább. Egy fűcsomó keresztezi útját, amit egy csodás ugrással ki is kerül, és gyönyörű, toronyugrókat megszégyenítő módon landol egy Buksi által ásott gödör mélyén.
Miután 3 másodperc alatt kimászik a gödörből folytatja útját. A kert közepén tart amikor az elszabadult baromfi nekiront. A pulyka téli erőből löki oldalon Cirmit, aki újabb szokása szerint repül egy kicsit, majd talpra esik és fut tovább.
Most egy ribizlibokor állja útját, de kecsesen ugrik át felette és ugyanolyan kecsesen hagy benne egy szőrpamacsot. Ahogy érzi, hogy valami hiányzik hátra fordítja a pici fejét de mivel maga elé nem lát nekirohan a szemetesnek ami amellett, hogy megütötte a buksiját még rá is borul. De kiássa magát és visszafordul az elhagyott szőrpamacshoz. Szájába veszi, és úgy rohan tovább. Eléri a kert és az udvar találkozását és a tyúkól tetején folytatja futamát. Ami persze beszakad alatta és hirtelen a baromfik közé pottyan, de ugyanúgy hirtelen vissza is ugrik, mert nem akar még több pamacsot elhagyni. Az előzőt elhagyta amikor ide esett.
Már csak egy szobányi távolság választotta el őt a reggelitől.
Cirmi a Puma márka emblémáját megszégyenítve ugrott fel és röpült a cél felé. És akkor... félúton lezuhant. Ejj ha egy macskának nem kilenc élete lenne!
Cirmi már fel akarta adni. De nem tette. Fogta magát és két kisebb ugrással az etetőtál mellett termett... az etetőtál... ami... ÜRES!?!
Oh te szegény macska, túl késő értél ide...
De akkor a gazdasszony kajaidőt kiált és a macska tálba rak ételt.
