Új nap, új kezdet. Legalább is ezt mondják. Minden suli teljesen ugyan olyan, kivéve ez, ahova éppen tartok. Hogy miért?
Egyrészt akaratom ellenére visznek, másrészt azért, mert hasonlókat képeznek itt, mint én. De bevallom egy kicsit mégis izgulok.
A fekete terepjáró hirtelen lefékezett egy hatalmas kapu előtt. Ebben a megvilágításban tök para látványt nyújtott.- Kapu nyitást kérek! - szólt a fülesébe az ismeretlen sofőröm aki Dimitriként mutatkozott be.Az óvatlan kézmozdulat következtében a hatalmas viharkabát szára le csúszott a kezén és egy apró tetoválás féle lett látható a csuklóján, de nem tulajdonítottam nagy figyelmet neki, hiszen nyílt a kapu és elémtárult az iskola.
-Argh.....Már megint egy új suli, borsódzik a hátam ha csak belegondolok...
Váratlanul egy kérdés irányult felém a szótlanság megtestesítőétől alias Dimitritől.
-Hány?
-Mi hány?
-Hány suliból rugtak már ki?
-Ennyire látszik? Amúgy közöd hozzá?
-Csak próbálok kommunikálni veled.
-Ezt nevezed te kommunikációnak? Mellesleg hat.
Látom, hogy Dimitrinek kikerekedik a szeme de már nem tudtam reagálni rá ,hiszen megérkeztünk. Az iskola horrorisztikusan tornyosult fölém. Hajnali 2 van, de ebben a sötétben is tökéletesen kivehető volt az iskola épületen látható barokk építészeti stílus. Az épületet több testőr is figyeli, így nem csodálom, hogy észrevették az érkezésünket. Egy női őrző sétált az autó mellé és üdvözölte Dimitrit.
- Jó újra látni Belikov testőr- intett a nő új ,,barátomnak'', majd felém fordult.- Üdvözöllek a St. Vlagyimir Akadémián. Kirova igazgatónő már vár.
Bólintottam és követtem a két Dhámpírt az igazgatói irodába.
Pár folyosó után, bekanyarodtunk egy a többinél hosszabb folyosóra. A folyosó végén lévő ajtón keresztül berobogtunk egy nagyobb irodába. A szobában minden bútor a fekete és a vérvörös variációjában festett. A fekete mahagóni asztal mögött maga a sátán ült. Nem viccelek. Kirova piros estélyi ruhát viselt, valamilyen döglött állattal a nyakában, és fekete tűsarkúval. Ez a nő maga az ördög. Kívülről úgy néz ki mint egy 40-es éveiben járó nemes családból származó Mora, de bellülről csak egy besavanyodott, gonosz hárpia.- Üdvözlöm az Akadémián Ms. Shadocan! Kérem foglaljon helyet.
Úgy tettem ahogy kérte és magamra erőltettem egy műmosolyt. Apám azt mondaná, hogy ne mutassam a valódi érzelmekmet ezelőtt a banya előtt.
- Elősször is szeretném részvétemet nyilvánítani a családja miatt. Másodszor, most, hogy a családja már nincs, az Akadémia veszi szárnyai alá. Ezért hozattuk magát ide.-nagyon hamar áttette magát a családomon....- A csomagjait és a kutyáját felvitték a szobájába, a felszerelését is megtalálja a dolgai között. Tudjuk, hogy az ön családja nem nagyon szerette, hogy ha őrzők vigyázzák őket, de bátorkodtam kijelölni maga mellé egy tanoncot, aki felügyeli majd.
- Köszönöm szépen, de erre nincs szükségem, megtudom védeni magam, és nem vagyok olyan esetlen, hogy ne boldogulnék el. - válaszoltam határozottan.
- Gondoltam, hogy ezt fogja mondani, de nincs választása. Mr. Ashfordot megtalálja a gyakorló pályán. Ja és még valami, ma nem kell bemennie az óráira, nyugodtan pakoljon ki. - vicsorgott, vagyis akarom mondani mosolygott rám Kirova.
- Köszönöm szépen. - álltam fel és elhagytam a helységet. Kiszáguldottam az épületből és a gyakorló pálya felé vettem az irányt. Igazából csak vettem volna, mert fogalmam sem volt, hogy hol találom....
Na megjöttünk az első résszel!
Sajnáljuk, hogy kicsit késtünk, de kevés az időnk és nyakunkon a suli :-\
Reméljük tetszett a rész!
Írjátok meg kommentbe ;)
YOU ARE READING
Shadow kiss
VampireAdott egy Mora , aki elvesztette a családját. Adott egy iskola, ahova költözik. Adottak a diákok, az új barátok, a tanárok. Adott még egy különös Mora srác, és egy becsületes Dhámpír fiú. Ezen kívül adott még egy hatalmas rejtély. Vajon mire jön rá...