A legfurcsább végzős év

Vég és kezdet

Életem egyik legnehezebb szakasza kezdődik és ér véget. Az évek múlnak, de van, ami nem szeretném, hogy véget érjen. Egy csodálatos nyár ér véget. A barátom velem töltötte szinte az egészet. A családommal is sok időt töltöttem együtt. Csak egy dolgot nem akarok. Hogy ez a tökéletesség befejeződjön. Nemsokára muszáj visszamennem az iskolába. Tudtam, hogy fejlődnöm kell, valamire vinnem kell az életben, de ezt nehezen fogadtam el. De mielőtt mindennek a közepébe vetném magamat, bemutatkozom. A nevem Rebekah. 18 vagyok, és otthon élek a családommal. Van egy nővérem, April, és két bátyám, Matt és  Nick. A legjobb barátnőm velem egy idős, őt Natalie-nek hívják. A pasim (már hivatalosan is hívhatom így), Daniel 19. Egy iskolába, de még egy osztályba járunk. Az érettségi sajnos vészesen közeleg. Daniel mérnöknek készül, én pedig cukrásznak. Az életem viszont fenekesen fel fog fordulni. Ott lesz az egyetem, lehet hogy kollégista leszek, lehet, hogy az ország másik felébe kell költöznöm. Mostmár elég ennyi belőlem. Hol is tartottam? Ja, igen. Megvan. Szóval csodálatos nyár volt, a tengerparton nyaraltam Daniellel. Sokat sétáltunk a naplementében, búvárkodtunk a korallzátonynál. Mesébe illően szép volt minden.
-Mindjárt vége a nyárnak. Vissza kell térni a nyüzsgő nagyvilágba.- mondtam panaszkodva Danielnek.
-Ne aggódj kicsim. Van még időnk, mielőtt hazamennénk. De lenne egy kérdésem.- szólt lágy, nyugodt hangon Daniel.
-Mi az? Mondd csak nyugodtan.
-Azon gondolkodtam, hogy mióta is vagyunk együtt?
-2 és fél éve. De miért kérded?- néztem rá furcsállva.
-Tudod, régóta együtt vagyunk, vagyis nekem ez a két és fél év hosszú időnek tűnik. Te vagy életem szerelme.- letérdelt, majd egy gyűrűt húzott elő a zsebéből, és megkérdezte:
-Hozzám jönnél feleségül?
A torkomba gombóc szorult, a gyomrom görcsbe rándult. Ott azonnal sírva fakadtam az örömtől. Alig tudtam megszólalni, de egy szó még ki tudott csúszni a számon:
-Igen... IGEEEN!- mondtam egyre hangosabban ezt az egy szót. Daniel az ujjamra húzta a gyűrűt, majd felállt, és megcsókoltuk egymást. A nap még nem ment le, így lett az este még romantikusabb. Leterítettünk egy pokrócot, Daniel ölébe feküdtem boldogan, és így néztük a naplementét amíg be nem sötétedett. Nem akartam felkelni, egy kicsit fáztam is. Daniel kicsusszant a fejem alól, becsomagolt a pokrócba, majd felkapott az ölébe, és hazavitt. Az utolsó emlékem erről a napról az, hogy a karjában tartva egy hosszú csókot adott nekem, én pedig elszenderedtem. Aznap boldogan aludtam el.

Sziasztok, remélem tetszett az első rész, amit írtam. Nemsokára hozom a következő részt!