Egy különös álom vége

402 21 2
                                    

-Kááááz-méééééééér - kiált egy hang- nézd mit találtam!
-Jövök, jövök ne kiabálj! - mondtam, miközben elindultam a lány felé - ne kiabálj, itt vagyok!

Az apró leány egy kékes-lila virágot tartott a kezében. "Ne felejts" - súgta a fülembe fiatal, lágy hangon.

A lány arca el volt mosódva, de gyönyörű fogainak csillogása át világította a homályt, és eljutott hozzám a szép mosolya, amit csak most láttam először, de olyan fényes és ártatlan volt, mint az első leesett hó, egy holdvilágos éjszakán.

-Legyünk együtt örökké!- mondta a lány szégyenlős hangon, kiskutya szemekkel várva a válaszomra.
Megfogtam gyengéden a kezét és a szemébe néztem könnyező szemekkel és csak annyit mondtam: "Örökké együtt leszünk"

Majd fehér galambok ezrei körberepültek minket és elvitték a lányt az éppen lemenő Napba.

***

Könnyező szemekkel ébredtem fel öreg, dohos matracomon a szobámban egy undorító és förtelmes hangra, ami a nevemet kiáltotta. Miután az álmot kitöröltem a szememből, rájöttem, hogy ez az alkoholista apám hangja, aki engem hív le, valószínűleg a reggeli adagját keresi.

Kijöttem a szobámból felöltözve, iskolatáskával a kezemben, és elindultam a nappaliba, hogy megnézzem mit akar tőlem az apámnak nevezett férfi.

-Kázmér! Hol voltál!? Egy órája hívlak - nyomott a falnak fojtogatva.
-Erhgy pwerte jívtaaél - jött ki a számból a válasz, miközben próbálok levegőért kapkodva, kiszabadulni a szorításából.

Beleütöttem a hasába és lefejeltem, hogy a fogásából kiszabaduljak, de nem jártam sikerrel. Bele lökött a székbe. "Figyelj!" Kiáltott rám és a szekrényből elővett egy cigarettát, és rágyújtott, miközben arcát mossa meg hideg vízzel, hogy lemenjen az a rákvörösség az arcáról, amivel nekem esett egy perce.

-Elegem van belőled Kázmér! Unom, hogy az én pénzemet szívod!-förmedt rám, miközben cigarettájának a végét a hamutartóban lepöcögtette és lehúzott egy felest.
-A te pénzedet költöm!? Kettő munkát vállalok iskola mellett, miközben te munkanélküliként ülsz itthon egész nap és próbálod elinni az agyad, hogy ne emlékezz arra, hogy megölted az anyámat, és a bátyámat - kiáltottam fel, miközben felugrottam a székből, az asztalra rácsapva.
-Hallgass! - üvöltött rám, miközben hozzám akarta vágni az üveget, de nem tette, mert volt benne egy kupica a nedűből, ami elviszi minden rossz emlékét a gyilkosságról, és arról, hogy engem majdnem megbénított.

-Önvédelem volt! Majdnem leszúrt egy késsel. Nem tehettem arról, hogy reflexből fellöktem, és beverte a fejét a sarokba! - üvöltözött, és újratöltötte a poharat.
-Önvédelem? Miután megfojtottad a bátyám, és lelöktél a lépcsőről, úgy hogy majdnem lebénultam, és nem vagyok képes futni!? - felrúgtam a széket, amivel sokat vert engem kisebb koromban.
-Azt mondtam hallgass! - dühében szét törte a poharat a kezében - Ma van a szülinapod, úgy tudom. Tizenhat éves lettél, gratulálok. Két év múlva elköltözhetsz és felnőtt leszel -fordít nekem hátat, miközben a felhőket nézi- de addig azt teszed amit én mondok, amikor mondom! Egy utcával arrébb, új lakosok érkeznek és segítséget kérnek a pakolásban. Jól megfizetik. Telefonáltam nekik, hogy mész segíteni iskola után. Ez az ajándékom. Remélem örülsz neki! Majd hozzám vágott egy pálinkás üveget, ami a kezemen tört szét. Apró szilánkdarabok álltak ki a kezemből, és a forró vér volt az egyetlen ami miatt észbe kaptam, és láthattam a második üveget repülni felém. Elkaptam időben és visszadobtam minden dühömmel és gyűlölettel amit iránta éreztem. Az üveg széttört a mellkasán, és a hirtelen bejövő tárgy tömege, és sebessége miatt, egyensúlya meg gyengült és beverte a fejét, úgy hogy elájult.

Moonlight shadeWhere stories live. Discover now