✝Boy Meets Evil✝ Yoonseok ✝

3.Rész

❇Jung Hoseok❇

A kusza emlékfoszlányok sorra jelentek meg lelki szemeim előtt újabb és újabb rémképeket festve, mígnem valami e világi zaj kizökkentett az álmaim fogságából.

Yoongi vélhetőleg halkra tervezett távozása visszafelé sült el, ugyanis sikeresen becsapta a bejárati ajtót, így kisebb visszhangot keltve a szinte üres nappaliban.

A tejfölszőke hajú gyorsan szedte vékony lábait az erdő felé, ami belőlem enyhe félelmet váltott ki.

Gondolkodás nélkül indultam utána, s épp olyan távlatból követtem, hogy még éppen ki tudjam venni halvány alakját a sűrű ágak között.

A végén olyannyira lemaradtam, hogy sehol sem láttam Yoongit, így kétségbeesetten kezdtem sietni a keskeny, kitaposott úton.

Az eső illatú, hűvös szél tincseimbe kapott, s ruhám alá bújva mozgatta a vékony szövetet, ám rajtam mégsem emiatt futott végig a hideg.

A vékony fiú, a palló szélén állva hagyta, hogy hajkoronáját borzolja az erős szellő, miközben megfeledkezve magáról és a világ összes problémájáról húzta ajkait angyali mosolyra. 

Megbabonázva lépkedtem közelebb hozzá, azonban az öreg deszkák megnyikordultak alattam.
Szitkozódni sem volt időm, mivel az idegen fiú  hátra fordult, s kipirosodott arcáról azonnal eltűnt a derű.

-Mit keresel itt? -  Szólt hozzám a vártnál talán ridegebben.

-Hát tudod... Ez az én birtokom - somolyogtam rá kissé zavartan.

Pár lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, s a stég szélére állva vártam, hogy ő maga is mellém jöjjön és együtt csodáljuk a széltől lassan fodrozódó vizet.

-Miért mentél el csak úgy? - kértem számon.

-Nem volt okom szólni - felelte szűkszavúan, mire csak elmosolyodtam.

Fogalmam sincs hogyan kezdjek el vele ismerkedni, mivel még sohasem találkoztam hozzá hasonló emberrel.
A puszta aurája is képes volt magába szippantani engem, s hiába mondanám azt, hogy sokan élnek még a földön, keressek egy könnyebben fűzhető személyt, nem tenném.
Hogy miért?
Mert attól, hogy csupán egy napja ismerem több szálat mozgatott meg bennem, mint eddigi életemben bárki más.

-Mindenkivel ilyen vagy? - néztem rá, ám ő nem viszonozta pillantásaimat, csak lassan elindult felém.

-Nem igazán nyitok mások felé, mert nem érzem szükségesnek, mivel tökéletesen megvagyok kapcsolatok nélkül.

-Lehetnék kivétel?

Kérdésemre csak felhorkant, majd sarkon fordulva  az erdő felé indult.

-Egy időre hozzád költözöm - szólt még mindig közönyösen - szükségem lesz ruhákra és ételre, na meg valami normális fekvőhelyre. A kanapéd kényelmetlen.

Megilletődve néztem az alacsonyabbra, majd megragadva csuklóját próbáltam maradásra bírni, de szavak nem hagyták el ajkaimat, így kénytelen voltam hagyni, hogy Yoongi keze kicsússzon ujjaim közül, s végérvényesen is a házam felé vegye az irányt.

***

-Fürödj először te. Én addig összeütök valami vacsorát - mosolyogtam barátságosan, de viszonzásul csak egy hümmögést kaptam.

Amint meghallottam a vízcsobogást, erőtlenül zuhantam a pult székre, s kénytelen voltam végigfuttatni magamban annak a lehetőségnek a valószínűségét, miszerint ez a fiú akár terrorista, vagy egy hétköznapi bűnöző is lehet, mert az angyali arca mögött kitudja milyen ördög lakozik.

Talán nem volt túl jó ötlet a részemről egy -mégiscsak- vadidegen embert a házamba engedtem.

Viszont nélküle talán az intenzíven, rosszabb esetben pedig egy hullaházban feküdnék egy kis cédulával a lábujjamon.

A nem túl sokrétű főzéstudományomnak köszönhetően csak két csomag rament tettem a forró vízbe, amit már negyedjére kellett megmelegítenem, mivel a fehér hajú csak most szándékozott kimászni a kádból.

Szerencsémre nem kellett rimánkodnom neki, azonnal mellém lépett és alaposan szemügyre vette az ázott tésztát.

-Ez mi? - szólt fintorogva.

-Ez a vacsorád. Sajnálom, de nem készültem királyi lakomával, bár ameddig bent voltál a fürdőszobában, talán arra is lett volna időm.

Válaszképp csak egy szúrós pillantással díjazott, majd az asztalhoz ülve elfalatozta a fenséges 'főztömet'.

-Kitaláltad már, hogy hol fogok aludni? - kérdezte miközben az én adag levesemért nyúlt.

-A szobámban. Én ma a kanapén alszom, mert a vendégszobába még nem vettem matracot.

-Nincs barátnőd? - jött az újabb szemérmetlen kérdés, amitől kicsit sikerült még inkább zavarba hoznia .

-Nem. Már nincs.

-Akkor jó.

Hitetlenkedve fordultam a még mindig halál nyugodt fiú felé, aki szerintem fel sem fogta miket mondott az előbb, vagy csak szimplán ilyen ferde a természete.

Még most jutottam el odáig, hogy lassan egy órája először vezettem végig tekintetem rajta, s észre kellett vennem, hogy Ő bizony az exem pulóverében feszít az étkezőm közepén.

-Honnan szerezted a ruhákat?

-Ezt bent találtam. Azért vettem fel, mert tisztának tűnt, és mert semmi mást nem adtál.

Végszóra felállt a tányér mellől, s mint aki már ismeri a járást, a szobám felé vette az irányt, de még utoljára visszafordult.

-Aludj jól Jung Hoseok.

❇❇❇

Sziasztok^^
Sajnálom, hogy még csak most hoztam, de a családi és egyéb problémáim miatt nem tudtam haladni. A helyzetem még mindig nem rendeződött, így nagyon hálás lennék, ha még egy kicsit elnézőek lennétek...

Köszönöm mindenkinek, aki még olvassa❤

A következő részben felbukkanó személynek köszönhetően lassan, de biztosan beindulnak az események.