VELED|VIVUS0711

...

Idegesen kopogtam a körmömmel,a kéztámlán. Hátranéztem a bőröndökre... Szomorúság fogott el. Valamit itt hagyok,itt hagyunk,és ez kimondhatatlanul fáj. Előre nézve,görcsberándult a gyomrom. Mennyi emlék köt ehhez az úthoz,ehhez a városhoz. Hihetetlen,hogy ez történt,nem tudom felfogni,hogy miért pont velem,miért pont most,mikor minden kezdett visszatérni a normális kerékvágásba... Márkra néztem. Hozzá szokatlan módon nagyon erősen koncentrált az útra,bár tudom,hogy gondolkozik. Emészti magát,és tudom,hogy neki is fáj. Rárakom a kezem a kezére.
Felnéz,majd megszorítja a kezem. Félmosolyra húzza a száját,és hozzámhajol. Száját lágyan ajkaimra tapasztja. Még mindig nem értem,hogyan tud így csókolni,hogy még mindig,minden egyes pillanatba beletudok veszni.
-Minden rendben lesz..-szorítja meg újra a kezem,bíztatásul.
-Tudom...-sóhajtok gondterhelten. Bármennyire is próbáljuk magunkra erőltetni,mindketten tudjuk,hogy semmi sincs rendben..
-Na,ne vágj már ilyen bús fejet,én is itt vagyok!
-Csodás...-mondom szarkasztikusan. Hangomból csak úgy csöpögött a gúny.
-Nélkülem mit is kezdenél...-kezdett el magában gondolkodni Márk az ablakon kifelé bambulva..
-Talán boldogan élnék?-nevettem el magam,majd egy hirtelen pillanatban magához húzott,és belepuszilt a nyakamba.
Rákanyarodtunk az autópályára,és mentünk. Fogalmunk nincs milyen helyen fogunk lakni,milyen lesz a környezet,az emberek. Csak azt reméljük,ott nem találnak ránk.
Nagy Márk bekapcsolta a rádiót,majd msgszólalt a Késtél refrénje.
"Itt várok,fogalmam sincs,hol lehetsz,már megint elfelejtettél. Ha hallod ezt a számot,remélem eszedbe jut,hogy pont hátomnegyed órát késtél..."
Márk aggodalmasan rám néz,és átvált egy másik adóra.
"Repítette a hírnév ő szárnyra kapott,bárki bármit ígér én.."
Ezt már nem hallottuk,mert idegesen újra csatornát váltott.
Kinéztem az ablakon,és bámultam a tájat. Lecsordultak az első könnycseppek...
"Hogy gondolj rám egy unalmas órán.."
Egy nagy lendülettel kinyomta a rádiót,csend... Nekivágtam a fejem az üvegnek,és elkezdtem sírni.Fél perc alatt lepergett előttem az egész zenei karrierem. Geri bandájától kezdve, Körte kikukázásán át,a duetthét,a dalszövegírás,a se veled se nélküled kapcsolatunk Márkkal,Balogh elhúzásán keresztül,az utolsó koncertemig a pop/rockban. Emlékek,helyszínek,emberek kötöttek Budapesthez,és talán egy pár évre most láttam utóljára.
Én ezt az egészet,akkor nem gondoltam komolyan. Csak leültem a nyamvadt gitárommal,és megakartam bosszúlni annak a féregnek amit tett. Én nekem a fejemben meg sem fordult,hogy ez lesz belőle,és,hogy ennyire fogok hozzá kötődni.
Lekanyarodtunk egy útbaeső benzinkútra. Márk elkezdte megtankolni a kocsit,és meg bementem kajáért,üdítőkért.Levettem a polcról egy Nutella Got,egy sajtos chipset. Kértem 6szendvicset,és kikaptam a hűtőből 1nagy iceteát,és három nagy vizet.
-Ez mindd lesz??-nézett felém az eladó fintorodva.
-Igen-feleltem.
-Jó nagy gyomra van...-jegyezte meg,majd kinézett az ablakon,a fiatal lány.
-Neee Úristen,Áááá,AZ OTT NAGY MÁÁRK!!!!JÉZUSOM,ÁÁ IMÁDLAAAAAK-ugrott a nyakába a tag,miközben Márk éppen engem várt.
-Öhm.. Szia-villantott egy mosolyt,és kacsintott is egyet.
-ÁÁ NAGY MÁÁRK-visított továbbra is.
-Mit adhatok?-mosolygott a lányra.
-Légy az enyéém!!-üvöltötte,és felcsimpazkodott a pasimra.
Én meg csak vigyorogva néztem ahogy Márk,cukin próbálja lereagálni a lány viselkedését.
-Hát,én már foglalt vagyok,de esetleg egy aláírást vagy egy képet szívesen adok.
-Foglalt??-kiabált fel a lány.
Majd felém biccentett Márk,és a tag is felé nézett. Én zavartan intettem egyet,és néztem ahogy engem néznek. A lány mellől márkcsint egyet rám,a csajszi pedig felförmed.
-Chh. Az a bikagyomrú?-röhögte el magát.
-Tudod mennyi kaját vett az?
-Mivel velem van,és nagyon messzi útra megyünk,ezért igen,sok kaja kellett-villantotta meg hófehér fogait.
-jaaaah...
-Azért egy képet csinálunk?
-Persze
Lőttek egy képet,és egy aláírt kártyá is adott Márk.
Majd a lány megölelte,és megköszönte a találkozást,és beszaladt hozzám,kiszolgálni.
-Bocsi,az előbbi megjegyzéseimért,nem gondoltam volna,hogy...-akadt meg.
-Hogy Nagy Márkkal vagyok-tűrtem el a hajam,és elmosolyodtam.
-Várj.. Te....Te nem Bexi vagy?-nézett felém kérdőn.
-Inkább Beki-vigyorogtam rá.
-Jjuuuuuj,kérhetek egy képet?
-Persze
-Alaírnád?
Miután a lány egész életére sokkos állapotban maradt Nagy Márktól,tovább indultunk.
Előkaptam a Nutellám,és jókedvűen elkezdtem enni.
-Nem sajnálod,hogy itt kell hagynod a rajongóidat?-fordultam felé,lerakva a nutellát.
-Dehogynem... Nézd meg... Egy ilyen találkozás úgy fel tud dobni.
-Igen,tényleg jó érzés volt,hogy örült nekünk.-mosolyodtam el.
-Mennyi dalt írtál?-nézett felém.
-Mi?
-Mennyi dalt írtál?-kérdezte újra.
-Pontosan? 43-at.
-Énekelsz néhányat?
Meglepett a kérése. Minden esetre nem lehet bajom egy kis énekléstől. Az út meg amúgy is hosszú lesz.
"Mikor a mutató gyorsul,
és minden felfordul...
Csak várj,hadd mondjak néhány csodát..."
"Csak várj egy kicsit,ameddig úgy érzem mehetnék"-kezdtem énekelni sorra a dalokat.
-A legjobbat énekeld el-fordult felém.
-Hát szerintem ez a legjobb,de nem biztos...
"Valami még húz,valami még tart,hogy örökre itt maradjak.. veled.
Veled jó,veled szép,csak hadd maradjak még.. veled."-énekeltem a refrént.
-Azta. Ez baromi jó lett..
-Öhm köszi..
-Nem.akarod felénekelni?
-Nem,én már Bexiként végeztem... De szívesen neked adom.
-Énekeld még párszor,és én is csatlakozom.
"Mikor azt hiszed minden jó lesz,de egyre csak rosszabb,és maradnál a jónál,de muszáj menni,mennem kell veled. "-énekeltük együtt.