Elycia és Clexa történet

1. rész

The true -Elycia és Clexa történet
----------------

A forgatásról haza érve csak ledobtam magam a kanapémra és zokogtam. Lexa karaktere meghalt. Alycia szerepet kapott a Fear Thw Walking Dead-ben ami neki hatalmas lehetőség. Legalább is azt hiszem.
Már vagy fél órája csak sírtam, de igazából nem tudtam miért, valahogy elveszettnek éreztem magam. Már nagyon későre járt, kb fél egy lehetett. Nagyon fáradt voltam, de a szememből áradó könny zuhatag nem engedett elaludni. Egész éjjel forgolódtam és csak arra tudtam gondolni, hogy Alycia nem lesz mellettem szinte minden nap, ami valljuk be, egy kicsit megviselt. Újra könnyek csordultak a szememből. Forgolódtam még párat majd felkeltem, leültem az íróasztalomhoz, elővettem egy szép fa mintás kemény borítójú vékonyabb noteszem és a kedvenc tollam ami egy teljesen egyszerű kék toll volt, de még is ez volt a kedvencem azért mert Alyciától kaptam.
Ahogy megfogtam a tollat, a könnyeim mellett egy apró mosoly jelent meg az arcomon. Elhatároztam, hogy amikor gyengének és sebezhetőnek érzem magam, akkor előkapom a noteszom a tollal és elkezdek írni bele.
Most próbáltam meg ezt először, mármint azt, hogy ezzel próbálom nyugtatni az érzelmeimet. Nos hát elkezdtem írni. Csak sírtam és sírtam.
Akkor hagytam abba a papír nyűvését amikor már sajgott a kezem. Letöröltem a könnyeimet és felálltam, gondoltam kimegyek a konyhába, hogy csináljak egy bögre zöld teát. Ki is választottam a vízforralóban forraltam a vizet amikor véletlenül a szekrényben a Garfieldos teázós bögrem helyett, az egyik rajongótól kapott #Clexa feliratú bögrére nyúltam rá.
Nem nagyon izgatott, hogy ez nem a teázós bögrém úgyhogy bele tettem a filtert és ráöntöttem a forró vizet. Tudom ez csak egy bögre és mintha nem lenne mindegy, hogy miben iszom az adott forró italomat, de számomra ez fontos volt, hiszem mióta az eszemet tudom abból a Garfieldos bögréből iszom a teámat, amit a nagypapámtól kaptam az egyik születésnapomra. Nagyon kicsi voltam még, talán 3 vagy 4 éves. Arról a szülinapomról ez az egyetlen emlékem van. Az, hogy a papám oda adja nekem a bögrét legutoljára és hirtelen nem érdekelt más, csak az az egyszerű kis Garfieldos bögre. Kiázott a filter így vissza ültem az asztalhoz, és elkezdtem olvasni amit írtam.  Nagyon ledöbbentem. Annyira, hogy még a teát is félrenyeltem. Tudatomon kívül elkezdtem írni egy törtenetet Clarke-ról és Lexa-ról amiből Lexa halála kimaradt. Nem is emlékeztem, hogy ezt kezdtem el írni. Mondjuk nem is nagyon csodálkozom, hiszen az asztal egy része alattam vizes volt. Először azt hittem, hogy szokásomhoz híven szerencsétlenkedtem egy sort és kiöntöttem a teát. Aztán rájöttem, hogy ez esélytelen, mert az íróasztalig el sem hoztam. Kortyoltam belőle a konyhában, de ott is hagytam. -Igen gratulálok Eliza nem is te lennél.-mondtam magamnak.
Végülis eljutott az agyamig, hogy mitől vizes vagyis inkább nedves az asztal. Hát a könnyeimtől. Becsuktam a noteszt ráhelyeztem a tollat és elvonultam a fürdőszobába, hogy megmossam az arcom és vissza feküdjek aludni, mert már úgy éreztem, hogy megnyugodtam.
Beértem a fürdőbe, felkapcsoltam a villanyt és megijedtem. Először nem magamtól, hanem egy hatalmas póktól ami a tükrön volt. Megfogtam egy magazint és lecsaptam. Rip Póki. Na igen. Utánna már magamtól ijedtem meg. Úgy néztem ki, mint egy elcseszett zombi. Felnevettem és azt mondtam magamban: Simán elmehetnék statisztának az Ftwd-be!
Megint elkapott az inger, hogy sírjak, de inkább csak mosolyogtam. Eszembe jutott az a gyönyörű mély zöld szempár, ami bármely pillanatban megrészegít amikor csak belenézek.
A tükörben erősen ránéztem az enyémre. És ismét felnevettem.
Komolyan elkéne mennem statisztának.