Ezt egy barátnőmnek írtam, de remélem azért másnak is (és neki is) tetszeni fog... Jó szórakozást!
Az Akatsuki párosai általában nem jönnek ki valami jól egymással, ez pedig különösen igaz, egy művészlelkű szőke fiúra, aki az egész világgal haragban áll. Legfőképpen viszon társával, Tobival. Aki viszont mindent megtesz, hogy jobb kedvre derítse, a mindig borús hangulatú Senpai-t...
Egy napon, mikor Deidara unott fejjel bámult maga elég a semmibe, megjelent előtte Tobi.
-Eszednél vagy te?! MEGIJESZTETTÉL! Miért nem tudsz egy kis ideig nyugton maradni?! Csak picit. -dühödten fordítja fejét az ellenkező irányba.
-Pein azt mondta küldetésre megyünk, ez pedig azt jelenti, hogy össze kell tartanunk. Így hát egy kicsit legalább fogadj el... -Tobi nem értette, sosem értette mit is rontott el, mikor Deidara-Senpai így biselkedik vele. Hisz ő csak azt akarja, hogy mosolyogjon... És elhatározta magát, hogy az elkövetkezendő két napban be fog következni.
-Hm. -nyugtázta Deidara a kellemetlenséget.
-Akkor ma indulunk, senpai. -Tobi úgy döntött, inkább magára hagyja a gondolataival, mielőtt még dühösebb lesz.
-Mikor ma?
-Hogy hogy mikor?
-Időpont szerint mikor, hülye.
-Kb két óra múlva. Készülj fel, Deidara-senpai.
-Ha nem szólsz eszembe se jutna... -forgatja meg a szemét idegesen, majd feláll, és elsétál a másik irányba.
De Deidara még nem tudta, higy egyébként nincs semilyen küldetés, csak Tobi magánakcióba kezdett... Érte.
Két óra múlva Akatsuki-köpenyben állt a megbeszélt találkahelyen mindkettejük.
-Mi a küldetés célja, és mennyit kell feltétlen tudnom róla? -Deidara nem szereti, ha túl sok infóval bombázzák. Neki csak a lényeg kell.
-Közben megtudsz majd minden fontosat. -jelenti ki Tobi -Egyenlőre a Tűz Földje felé kell indulnunk.
-Akkor menjünk. Ne veszítsünk fölöslegesen időt. Hm
Tobi ugyan tudta, hogy nem késnek el sehonnan, de ezt Deidarának még nem mondhatta meg.
Konohába mentek, arra a részre, ahol Itachi néhány éve mindenkit megölt... Majdnem mindenkit.
-Mit keresünk itt? Úgy tűnik a menyét elintézte a dolgot. Hm.
-Igazából nem ezért vagyunk itt... Pein nem adott küldetést ez itt pedig csak egy ürügy, hogy ne fogj gyanút azonnal.
-És miért is csináltad ezt? Hm - csukja be szemét Deidara, és a halántékát kezdi dörzsölni. Tobi pedig tudta, hogy nagyon nagy szarban van...
-ÉS MÉGIS MIÉRT IS KELLETT IDEJÖNNI???? -Dei magából kikelve ordított, hiszen nem szereti, ha valaki átveri. Majd eszébe jutott egy nagyon szórakoztató játék, amivel visszavághat Tobinak.
-Rossz voltál Tobi. Hazudtál nekem. És hazudtál az Akatsukinak.
-S-senpai, én... sajnálom. Nem akartam senkinek hazudni.
-Mostmár mindegy, mert megtörtént. De mi is a biztosíték arra, hogy nem lesz ilyen legközelebb? -ekkor Deidara egészen közel hajolt Tobihoz, majd egy váratlan mozdulattal levette róla a maszkot. Eléggé el is csodálkozott, amikor az obszidián szem párja nem volt meg. *Ha nem hordaná azt a hülye maszkot, egész jóképű lenne*
-Senpai! -Tobi hátra akart ugrani, de már nem volt hátrébb. A falnak ütközött, így Deidara (aki jóval kisebb nála) gonszan elvigyorodott.
-Hova-hova, Tobi-chan?
-Mit akarsz tőlem, Senpai?
-Ugyan már. Tőled nem kell semmi. Te kellesz.
Tobi elekrekedett szemmel nézett Deidara jégkék tükreibe, amik most könyörtelenséget, és még valamit tükröztek. Vágyat.
-Ez a büntetésed, amiér rossz voltál. Mert meg kell tanulnod, hogy jó fiúnak kell lenned, Tobi-chan...
-Ne! Ne akarom! Nem leszek rossz! Soha! Kérlek Senpai!
-Nincs rá garancia. -mondta Deidara fagyos hangon. -Most pedig, velem jössz.
Tobi eléggé megijedt, nem mert ellenkezni. Deidara egy házba vitte egész messze Konhától.
-Senpai, hol vagyunk?
-Kőrejtekben. Többet nem kell tudnod, mert felesleges. -kinyitotta a ház ajtaját, amihez valahonnan volt kulcsa, de Tobinak fogalma se volt honnan. Mondjuk azt se tudta elképzelni, hogy Deidara mit is értett "büntetés" alatt. De rosszat selytett. És igaza lett.
Deidara visszazárta a bejárati ajtót, majd gonosz vigyorral nézett Tobira.
-Vetkőzz. -adta ki az utasítást
-Senpai, ne!
-De, Tobi-chan.
*Azt akartam, hogy mosolyogjon nem?! Hát itt van!* Tobi reményvesztetten nézett Deidarára. Nem akarta ezt. Legalábbis nem így, viszont némán tette, amit a Senpai mondott neki. Mikor már csak egy bizonyos ruhadarab volt rajta, a keze megállt, arca kipirisodott. Deidara pedig szélesebb mosolyra húzta száját. -Azt is! Ha én veszem le neked, abban nem lesz köszönet, elhiheted -fenyegette meg az amúgy is rémült Tobit. Deidara egyébként nem akarta ténylegesen bántani a fiút, viszont nagyon tetszett neki, ahogy kisfiús zavarában kipirult társában meghal az eddig élő kép róla, és más, egészen sötétebb kép veszi át a helyét.
Mikor lekerült Tobiról minden ruha, Deidara végigpáztázta testét, ki nem hagyva félig kemény kissebbik felét...
*Tehát igazából élvezed, csak nem ismered el magadnak sem. Így még jobb lesz a játék* Deidara viszont úgy dönt inkább megállítja a pszicho-énjét, és előhívja a kedves-énjét.
Közelebb lépett Tobihoz, majd megölelte. Nem tehetett róla, olyan elesetten, reménytelenül, ártatlanul nézett rá, hogy akárki megsajnálta volna...
-Ne haragudj, ha megijesztettelek... -Suttogta Dei a valóban ijedt Tobinak.
-S-senpai... Én...
-Még nem voltál együtt senkivel, ugye?
-Ühüm...
-Ne aggódj, vigyázni fogok rád. Megígérem, oké?
-Oké. -Tobi egy kicsit fellélegzett, mert mégsem megerőszakolni fogják, ami azért pozitívum...
Deidara gyengéden csókolta szerelmét, mintha félne tőle, hogy megsebzi... Közben kezei bejárták az izmos mellkast, majd lejjebb tévedtek. Tobi megremegett, ahogy Dei megérintette, ez pedig utóbbit arra késztette, hogy belemosolyogjon a csókba... *Valóban nagyon érzékeny*
Dei meszakítva a csókot, kibújt pólójából, majd melátta, ahogy Tobi a testét vizslatja, igen kéjes tekintettel, félig nyitva maradt szájjal, amit ő azonnal ki is használt és egy gyors csókot adott kedvesének. Aki minden jel szerint nem szándékozott várni arra, hogy Deidara levegye a nadrágját, és egy perc múlva már Dei is teljesen meztelen volt. Tobi átölelte Deidarát, ez által alul is súrlódtak, ami miatt egyszere szakadt ki belőlük egy apró sóhaj. Dei azonnal szívni kezdte Tobi nyakát, amin csinos lila és piros foltokat hagyott emlékeztetőnek.
T
obi pedig egyre jobban nyögdécselt senpai-a érintéseitől, így Deidara úgy ítélte, már viszonylagosan hangulatba került az éjszakát illetően, és óvatosan hanyatt döntötte a franciaágyon. Elkezdte igazi nyelvével is felfedezni társa izmait, midnek kockára külön figyelmet fordírva. Kereste Tobi "gyenge pontjait"
Legvégül belepuszilt a köldökébe, amitől Tobi ajkait nyávogás szerű hang hagyta el. Tehát ez a legérzékenyebb pontja. Áttért az alhasára, majd végül büszkeségéhez.
Egyből teljesen a szájába vette, amitől Tobi felnyüszített. Deidara lassan kezdte mozgatni a fejét, majd mikor érezte, h szerelme közel van a véghez, kiengedte ajkaik közül, mire egy csalódott nyávogást kapott válaszul.
-Ilyen türelmetlen vagy? -kérdezte Dei pimaszul.
-Ighen - nyögdécselte Tobi, mivel Deidara közben újra belepuszilt a köldökébe. Erre a szóra várt csak, és azonnal két ujját kezdte el benyálazni.
-Ez most lehet kicsit kellemetlen lesz, de ha nem lazulsz el, cska rosszabb.
Tobi csak bólintott, majd próbált ellazulni, ami nem nagyon ment neki, de hát ő legalább megpróbálta. Deidara először csak egy ujját merítette el benne, majd miután úgy ítélte meg, hogy Tobinak nem fog fájni, a másikat is. Mindez csak egy kicsit volt kellemetlen, de nem mondható fájdalmasnak.
Dei tágította még egy kicsit, aztán kérdőn nézett az alatta fekvőre.
Az csak egy bólintással jelezte, hogy készen áll, így Deidara eltávolította ujjait, majd saját kisebbik részével helyettesítette azokat. Tobi szemét összeszorítva tűrte, próbálta szokni a teljesen új érzést. Deidara egy ideig mozdulatlanul várt, hagy múljon el kicsit a feszítés, majd egy idő után ösztönösen megmozdította csípőjét, és lassan ugyan, de mozogni kezdett. Tobinak eleinte fájdalmas volt, de aztán a fájdalmat felváltotta a kéj, amit a végletekig hajszolni akart.
-Gyorhsabbanh... kérlekh -nyávogja, majd Deidara, mint aki parancsot teljesít, gyorsít a tempóján. Néhány lökés után Tobi nyögdélcselve élvezik el, magával rántva Deidarát is, aki még ennek bekövetkezte előtt kihúzódott belőle. És magja kedvese alhasára fröccsent... Lihegve dőlt Tobi mellé, aki fejét felé fordította.
-Szeretlek, Deidara-Senpai!
-Én is szeretlek, Tobi -mosolyodott el Dei kedvesen.
Lágy csókot lehelt párja ajkára majd
egymást ölelve zuhantak mély álomba.
Tobi végre elérte azt, hogy Deidara mosolyogjon.
