Barátok extrákkal 《YoonMin fanfiction》

》15. rész《

¤Jimin szemszöge¤

A szobába bejutó napsugarak fényére ébredtem. Lassan pislogtam párat, mire realizáltam, hogy a szobámban vagyok, de nem az ágyamban.

Oldalrafordultam, mire JungKookkal találtam szembe magam. Mi történt? És miért vagyok meztelen? Ugye... Ugye nem? Nem, biztos, hogy az nem történhetett meg. Lehetetlen.

Bármennyire is próbáltam visszaemlékezni, nem ment. Elkezdtem lökdösni JK-t.

-Hé, kelj már fel!- ráztam meg a vállát, mire elkezdte kinyitni a szemeit és ugyanolyan meglepődöttséggel fogadta a dolgokat mint én.

-M-mi történt? Ugye... Ugye mi nem?

-Nem tudom.- hajtottam le fejem szégyenemben. Tényleg nem tudom mi történt. De nagyon félek. Nem feküdhettem le JungKookkal. Ugye? Végülis a legjobb barátom. Ez még ittasan se juthat eszembe. Olyan hülye nem lehettem. Itt tuti valami félreértés van.

-Ide ne merj nézni. Felöltözök.- mondtam, mire barátom feltette a két kezét védekezésképp.

Miután felöltöztem, kimentem az ajtón a fürdőszoba felé megmosni az arcom. Hátha attól magamhoz térek és eszembe jut valami, de utam közben megállított valaki. Felnéztem. Jin volt az. Kisírt szemeivel találtam szemben magam és a következő pillanatban egy pofon csattant az arcomon.

Egy kurva erős pofon. Kezemet az arcomhoz emeltem, mert rohadtul fájt.

-Ezt miért kaptam?- tettem fel a kérdést, mire arcán eluralkodott a düh.

-Te ezt most komolyan meg mered kérdezni?- mondta kicsit hangosabban kelleténél.

-Igen.- válaszoltam mire újra felpofozott.

-Suga este óta nincs meg. Bármikor próbáljuk hívni, nem veszi fel mert ki van kapcsolva a telefonja. Ötletünk sincs, hogy hol lehet. Az is lehet, hogy épp most kaparják össze egy árokból. Senki nem tud róla semmit.- hangsúlyozta ki az utolsó szavát.

-Mi történt vele?- kérdeztem aggódva.

-Te tényleg ilyen hülye vagy vagy csak játszod?- nevetett fel. De ez nem az aranyos nevetés volt. Ez szarkazmus volt.

-Nem emlékszek semmire Jin.- jelentettem ki a padlót bámulva.

-Ez az egész a te hibád Jimin. És JungKooké. Tényleg nem emlékszel? Nem jut eszedbe egyetlen egy emlékfoszlány se arról, hogy te és a a legjobb barátod tegnap este...- állt meg egy pillanatra.

-Mit csináltunk?- kérdeztem a végpontomon állva. Tényleg el fogok kezdeni ordibálni, ha nem mondja el végre.

-Lefeküdtetek.- mondta ki végre, mire beugrott minden. Az ivás, a csók, a széttépett póló, Suga ordibált és elkezdett sírni majd elfutott. És én... Már az elejétől fogva zokogva könyörögtem JungKooknak, hogy hagyja abba.

-Ne-nem. Én ezt nem akartam. Jin kérlek értsd meg! Leitatott. Nem is emlékezett reggel se semmire! Ráadasul én nem is akartam. Én csak... Túl gyenge voltam hozzá képest.

-Ez nem magyarázat. Ha miattad és a kis barátod miatt fog szétesni a csapat én esküszöm véresre foglak verni titeket.

Még sosem láttam így Jint. Ennyire szereti a csapatot?

-Megkeresem. Ha kell egész Seoult körbejárom érte.- mondtam magabiztosan.

-Menj amíg még nem gondolom meg magam.- elindultam a bejárati ajtó felé felvenni a cipőm a sapim és a szájtakaróm. -Ja és Jimin.- állított meg Jin.

-Vigyázz magadra. És ha megtalálod Sugát első dolgod az legyen, hogy felhívsz.- magyarázta megenyhült arckifejezéssel, mire én csak bólintottam egyet és egy halvány mosolyt indítottam felé.

Az első hely ahova el akartam menni az a kedvenc fagyizónk volt. Imádta azt a helyet és milliószor járt oda csak magában is.

Szinte már futottam az épület felé. Nem érdekelt, aki az utamba került félrelöktem. Meg kell találnom őt. Mert ha nem... Nem is tudok belegondolni. Ha nekem Suga nélkül kéne élnem.. Belehalnék.

Ne gondolj ilyenekre Jimin! Meg fogod találni. Utam közben elfutottam az entertaiment előtt, ahol egy fiatal srác feküdt. Arcát kezeibe temette.

Figyelmet se véve róla, futottam tovább, de akaratom ellenére is visszafordultam. Odafutottam a fiúhoz. Szőke színű haja elárulta. Suga volt az.

Leguggoltam hozzá és kezem vállára tettem, mire felemelte fejét. Ahogy meglátott engem elkezdett nevetni.

-Te szánalmas dög, még ezek után is engem kerestél? Miért nem futottál JungKookhoz hogy újra megbasszon téged? Oh vagy talán ő is csak egy alkalom volt neked mint én?- nevetett tovább, majd felállt. Igazán nehezen ment neki. Egyszer majdnem elesett közbe, de végül megtámaszkodott. Lábai alig tartották őt. Ez berúgott.

-Yoongi kérlek hallgass meg.- kezdtem bele.

-Ja, hogy még el is meséled mennyire élvezted?- nézett bele a nap sugaraiba, majd kezét szeme elé rakta.

-Nem. Hadd mondjam el.- próbáltam megölelni, hogy lenyugodjon, de vállamnál fogva lelökött a földre.

-Azt hiszed hogy kiengesztelhetsz egy kis öleléssel? Az életbe semmivel se fogsz tudni kiengesztelni.- újra belekezdett pszichopata nevetésébe, majd hasba rúgott.

-Ez annak a fájdalomnak egy kismilliomod töredéke volt, mint nekem az amit te velem tettél.- mondta, majd elsétált.