Lucával sétáltunk hazafelé. Pizzázni voltunk, mint általában. Hangos nevetésünktől zajlott az egész utca, kicsit se zavart minket, hogy közeleg az este. Hiába volt már este kilenc a nap még félig meddig az égen volt, így nem nagyon siettünk.
Luca a legjobb barátnőm, majdnem mindig nálunk dekkol, vagy én nála. Születésünk óta puszipajtások vagyunk, hisz majdnem egy napon születtünk, csak én előbb. De azért ő magasabb...
- Hallgatlak - vigyorgott rám Luca.
- Nem, nem pofázok, eleget pofáztam - pöcköltem meg homlokát.
- Cseszd meg, szemét állat - ütött vissza egyből, s mi csak nevettünk az egészen.
Ám egyből lehervadt mindkettőnk arcáról a mosoly, amikor megláttunk magunk mellett egy fekete furgont...
Bevezetőnek nem lett rossz, reméljük #noego
Reméljük tetszeni fog nektek eme újabb kis csodánk.
Jó olvasást a továbbiakban ;)
