Shine Forever [KPop OneShots]

Medúza [Monsta X]

-Changkyun, gyere már be a vízbe! Nem ülhetsz egész nap a napernyő alatt azt az idióta telefonodat nyomkodva!- kiabált a vízből az említett fiú édesanyja.

Changkyun rá se hederített- még annyira sem fárasztotta magát, hogy felnézzen abból a valóban idióta online játékból, amit reggel óta megállás és siker nélkül játszott. Esze ágában sem volt bemenni a vízbe. Igazság szerint azt sem értette, hogy miért vannak itt. Egyik szülője sem keresett jól, most mégis egy olasz kemping gyenge tengerpartján lévő stégen napozott miközben a család többi része a bokáig érő vízben labdázott. Inkább elfordult a másik irányba, és fél szemmel a nyílt tengert figyelte a benne úszó néhány személlyel együtt. Otthon sokszor olyan, másoknak természetes dolgokat sem kap meg, mint egy új póló miután a régi tönkrement, erre egyszercsak bejelentik, hogy utaznak, méghozzá nem is a szomszédba? Nem volt túl ésszerű, ugyanis tudomása szerint más nyerte meg a lottót.

Egy újabb elvesztett kör után unottan felemelte a fejét és a tekintetét végigfuttatta az őt körülvevő embereken. A szeme megakadt egy közelben lebegő testen. A fejét a vízben tartotta és hason feküdt a víz felszínén. A légzését egy búvárpipa biztosította, a látását pedig egy búvárszemüveg. Changkyun elhúzta a száját- biztos teljesen őrült. Ki tölti azzal a szabadidejét, hogy halottat játszik egy strandon? Hamar elunta a nézelődést és új reményekkel indította el a telefonján lévő játékot, hátha ezúttal sikerrel jár.

A strand másik végén- egészen pontosan a víz lehető legtávolabbi részen, ahol még szabályosan lehetett fürdeni- egy fiú úszott magányosan. Ha valaki figyelte volna, semmi szokatlant nem vett volna észre a viselkedésben. Órák óta ugyanazon a bólyák menti hosszú szakaszon úszott, oda-vissza, megállás nélkül. Pedig nem volt úszó- igazság szerint semmi köze nem volt a sporthoz- egyszerűen nem volt kedve kimenni a vízből. A víz megynyugvást és ami még fontosabb, magányt jelentett számára. Hyunwoo a családjával érkezett erre a nyaralásra, ami még rövid távon egészen elviselhető is lett volna, de miután kiderült, hogy a szomszédba egészen véletlenül pont az apja üzlettársai bérelnek házat, már nem tudott ilyen pozitívan állni a dolgokhoz. A szülei figyelme is sok volt neki, nemhogy még két idegené, ezért is töltötte ideje legnagyobb részét a tengerben, távol mindenféle ismerőstől.

Újra elérte a bólyák végét, így bukfencezett a vízben, és elindult a következő hosszra.

Kihyun torkig volt a gyerekekkel. Amikor idejött, még örült is neki, hogy a fiatalabb generációval kell dolgoznia, ám három hét munka után már elég nehezen tudta elviselni a sok visító kislányt, akik amiatt hisztiztek, hogy nem ők nyerték meg az úszóversenyt. Nem tudott mit tenni, ez volt a feladata, így letérdelt az egyikük mellé és halkan nyugtatgatni kezdte: Legközelebb bizonyára ő lesz az első, ez a forduló még csak bemelegítés volt számára, a következő alkalommal jobban fog neki menni.

Amikor nem sokkal nyár eleje előtt S.O.S diákmunkát kezdett keresni, nem is gondolta volna, hogy ilyen hamar talál egy jól fizető, kellemes lehetőséget. Június végén kezdett el dolgozni, és az elmúlt hetek minden percét ebben a kempingben töltötte, nagyrész gyerekekkel foglalkozva, így nem csoda, hogy elege volt belőlük. Ha szerencséje volt, egy-egy reggeli torna megtartása helyett körbejárhatta a terültetet az aktuális postával. De hiába, kénytelen volt elviselni ezt, ha a maga lábára akart állni- mégpedig ezt akarta.

Hoseok és Minhyuk voltak talán a leghangosabbak az egész strandon. A stégről ugráltak be a vízbe, és mivel valahogy ki is kellett mászni onnan, teljességel elfoglalták a levezető fémlétrát is. Mindenki messze elkerülte őket, ahogy ők is messzire elkerültek mindenkit- talán társasági embereknek néztek ki, de ha valaki hosszan figyelte őket, könnyen észrevehette, hogy még véletlenül sem mennek mások közelébe.