Egy magányos farkas naplója [Zayn Malik ff.]

1. rész

~Zayn szemszöge~

-Zayn! Kelj fel! Iskola van! Siess van 20 perced! -keltett fel Harry a legjobb barátom. Tegnap ünnepeltük vagyis búcsúztattuk a nyári szünet utolsó napját, így késve, de beértünk az új suliba. Igen új suli, mert sokat vadásztam az előzőnél, kb 6-7 embert meg is öltem abban az iskolában. Csak én, mert én személy szerint vérfarkas vagyok, Harry meg ember. De mégis jobban ismer mint bármelyik farkas vagy családtagom. Mindig mellettem van és ez fordítva is elsül.
-Hallod gyere ide... tanár még nincs itt. -mentem a leghátsó padhoz és mutogattam rá, hogy Harryvel ott elleszünk. Nem sok gyerek nézett fel ránk, inkább csak lányok néztek meg. Leültünk, előszedtem egy noteszt meg egy tollat, ahogy Harry is. Fel raktam a fejhallgatót és feltekertem a hangerőt. El is aludtam.
-Ömm.... neharagudj.... ez az én helyem.... -szedte le valaki a fejemről a fülest. De mikor rá emeltem tekintetem, a szívem is kihagyott egy ütemet. Hosszú vöröses piros haja volt, sötéten ragyogó szemei voltak, és az a halvány mosoly ami arcára költözött. Egy szó nélkül lelöktem a székről Harryt és odaültem hogy ez a lány a helyére tudjon ülni. Ránéztem a földről feltápászkodó Harryre, aki megértette mit miért tettem mert neki is tetszett ez a lány. Egy szúrós tekintet kiséretében át ült egy fiú mellé.
-Amm... köszönöm... de átültem volna én is, és szegény nem landol a földön...-nevette el magát a vöröske. Aztaa ez olyan mint a piroska és a farkas. Istenem adj annyi erőt hogy ne bántsam őt!
-Áh semmiség! -legyintettem kezemmel, és mutattam a székre hogy üljön le.
-Köszi... mellesleg Caroline... Caroline West. De szólíts csak Kerolnak -nyújtott kezet miután ledobta fekete táskáját.
-Zayn.... Zayn Malik. -fogtam meg kezét. Amit nagyon nem kellett volna. Éreztem tenyeremen hogy az ő kezében gyorsan pumpálódik a vér, vagyis izgul. Hiába vagyok farkas, a vért minden állatfaj megérzi. Hirtelen elkaptam a kezem mielőtt árthattam volna neki.
-Szép neved van. -mondta egy hajtincsét füle mögé rakva. Mintha hallgatózna Harryék felé.
-Köszi... neked is! Amúgy hány éves vagy? -hajoltam kicsit előre a padon hogy a mellettem ülővel szemkontaktust tudjak váltani. Ijedten kapta rám tekintetét. Kezd fura lenni ez a csaj.
-Hm? Mi?....
-Hány éves vagy? -kérdeztem mosolyogva.
-Jaaa 15... te?
-16 -ahogy kimondtam csak egy "mhmm"-t mondott és vissza fordította fejét Harryékhez, mert Harry egy fiúval beszélgetett.
-Kérdezhetek valamit? -fogtam meg egyik kezét, amit egyből kihúzott onnan. Valamitől Kerol tart! Ki kell derítenem hogy mitől!
-Aha... -mondta rám sem nézve. Még mindig Harryéket nézte.
-Előbb nézz a szemembe. -utasítottam mert nem tudok valakivel úgy beszélgetni hogy háttal van nekem és nem is figyel rám.
-Mond... -mondta sóhajtva felém fordulva, és könnyeit törölgette. Hú hogy mennyire nem volt jó látvány!
-M...Mi a baj? -kérdeztem kissé remegő hangon, majd ránézett a fiúra aki Harryvel beszélgetett, és lehajtotta fejét.
-Szeretem... de ő más mint én.... - mondta könnyekkel teli szemekkel. Ezt már tényleg nemértem. Mi történik itt? Mivan?
-Hogy érted ezt? -húztam kijjebb a székem és szembe fordultam vele.
-Ő... ő egy f... fa... farkas..... -mondta remegő halk hangon. Nem hiszem el hogy az a fiú egy farkas. Megérezném rajta. Vagy tényleg lehet hogy vérfarkas, csak egy boszi által védve van és más állatfajok nem érzik rajta a farkas vért.
-Nyugodj meg Kerol! Elintézem... -simogattam meg sírástól remegő hátát.
-D... de Zayn.... nem ismered... és ha bántani fog?....
-Nem fog! Ígérem.... -ígértem meg neki arcáról letörölve könnycseppjeit.

~*~*~*~

~Iskola után~
Iskola után Harryvel lekövettük azt a bizonyos Liamet, állítólag jó barátok lettek Harryvel, de akkorsem tudunk róla semmit sem. Egy erdő közepéig követtük, majd hátamögé osontam és neki szorítottam egy nagy fához gallérjánál fogva.
-Ki vagy te!? -kérdeztem idegesen, de mikor találkozott tekintetünk, a szívem mintha meglágyult volna. Sötétbarna szemei csillogtak a fák által átszűrt naptol. Arc csontjai szinte tökéletesen egyenesek voltak, telt halvány piros ajkai kissé szétváltak és éreztem arcomon meleg levegőjét.
-L...Liam.... te meg gondolom Zayn vagy.... -mondta ijedten. Megsajnáltam, de nem mutatom ki a gyengeségem senkinek. De ennek a fiúnak nehéz nem kimutatni.
-Zayn! Elengedheted már.... -szólt rám Harry mivel szótlanul bámultam Liam szemeit és ajkait. Kezdett kínossá válni az ügy.
-Szóval... Kerollal... mi a helyzet vele?-kérdezte Liam miközben elkezdtünk sétálni valamerre.
-Szeret téged....-mondtam elhaló hangon, mert nem akarom hogy Kerol Liamet bírja.... egyszerűen nem bírnám elvoselni a közelében...
-Tudom... de elkell engednie! -mondta egy nagy sóhaj kíséretében.
-Értem... viszont szép szemeid vannak.-Ezt ki sem akartam mondani, de valami mégis kiadta a szavakat a számon. Most mi van velem!? Kerol vagy Liam!? Válassz Zayn! Válassz!
-Neked is! -mondta féloldalas mosollyal és megvakargatta tarkóját zavarában. Áhh szóval innen fúj a szél. Ő is zavarban van. Értem már.
-Hé hol vagyunk? -törte meg a csendet Harry mikor egy "kastély"(?) előtt áltunk meg.
-Tényleg... mi ez a hely Liam? -kérdeztem én is Liamet aki csak mosolyogva kinyitotta a giccses vasrácsot, és beinvitált minket a "kastélyba".
-Hűűű csoki szökőkút! Aztaaa szobrok... Wooow mekkora festmények... -rohangált össze-vissza Harry mikor meglátott valamit. Mint egy 6 éves aki a vidámparkba nem tudja eldönteni hogy mire üljön fel először.
-Harry!? Befejeznéd!? -szóltam rá kicsit halkan mert bevallom félek egy kicsit. Miért hozott minket ide Liam?
-Aha... hé Liam van valami kaja? -kérdezte otthonosan Harry.
-Mhm itt menj balra, a folyosó végén megint balra, utána jobbra, és ott vagy. Ja, de szólok hogy itt van 2 haverom... Louis és Niall. Szerintem jól kijöttök majd. Ha kellenénk fent leszünk az emeleten jobb oldalt a 4. ajtó mögött. -hadarta el Liam, miközben Harry próbálta felfogni hogy merre van a konyha mutogatva. Na várjunk csak! Én Liammel az emeleten!? Meg akar ölni?
-Okés! -rántott vállat Harry és elindult jobbra.
-Amm... Harry? - szólt utána Liam
-Igen? -fordult hátra Harry.
-Balra.... -mutogatott Liam abba az irányba.
-Óh tudtam én! Csak próbára tettelek.-kacsintott Harry és elindult a bal irányba.
-Persze.... -nevette el magát Liam miközben mentünk az emeletre. De még ígyis hallottam Harry hangját hogy "most merre kell menni? Jobbra? Balra?". Harry eltévedése miatt mosolyogva mentem Liam után a 4. ajtóig követve őt.
-Menj be! -mosolygott rám összeszorított szájjal, és ragyogó szemekkel. Ismerem ezt az ösztönt. Be van indulva. A farkasok másként reagálnak szexuális úton, mint egy normál ember. Hosszú sztori.....
-És most? -kérdeztem kezeimet kicsit meglóbálva magam mellett, miközben szemügyre vettem a hatalmas francia ágyat. Beleszerettem ebbe az ágyba. Néztem egy darabig, majd egy hasassal rá ugrottam az ágyra, és hátamra fordultam. El is feledkeztem Liamről aki az ajtónak dőlve, egyik lábával és hátával összefont kezekkel állt és mosolygott.
-Látom szereted az ágyakat. -mondta perverz mosollyal. Azta de jól áll neki a perverz mosoly. Levette szürke pulcsiját, és egy fehér atléta volt rajta. Nagyon izmos pasi.
-Mmhhmmm... -húztam el a végét mert elkalandozott tekintetem "V" vonalánál. Mire észbe kaptam, rajtam feküdt, és nyakam kezdte szívni. Az a forróság, mámor és vágy ami hatalmába kerített, leírhatatlan volt. Szerelmes lettem ebbe az érzésbe! Egyszerűen csak akartam őt minden egyes porcikájával együtt.
-Nem engedlek el soha... -nyögte fülembe Liam miközben össze-vissza csókolgatta nyakam és arcom.