e p i l o g u e

507 45 3
                                    

"Taylor Monroe nagyon különleges volt. Szép idők voltak amikor unatkozott, nevetett, vagy amikor sírt. Mindent megtettél, hogy jobban érezd magad. Két héttel ezelőtt elvesztettünk egy ilyen fontos lányt a világban. Nem tudom, hogy fogjuk kibírni, de én szeretem őt és ez soha nem fog elmúlni." 

Egyetlen könnycsepp hullott le a papírra, amelyről Shawn olvasott. Az egész család ott volt, de Hunter nem tudta kezelni a húga temetését. Jack, Bella, Vanessa sőt Bryce is ott voltak a temetésen. Shawn lelépett a dobogóról, és visszanézett a koporsóra amelyben a lány feküdt. Shawn leült Johson mellé aki megveregette a vállát. 

"Nagyon sajnálom pajti." Motyogta Johnson, és megrázta a fejét.

Shawn letörölte az arcáról a könnycseppeket. "Azt hittem elmegyünk majd messzire. Istenem miért kellett meghalnia?" 

Bár nem látta Taylor letérdelt Shawn előtt, és érezte ahogy a szíve darabokra törik, amikor látta, hogy sír. 

"Szeretlek, és sajnálom." Suttogta Taylor.

Shawn egy kicsit felemelkedett. Megesküdött volna, hogy hallotta ahogy a hangja áthalad a szélen. Nem láttad, de érezte, hogy ott velük. Shawn tudta, hogy őrültnek tűnik az emberek között, de nem érdekelte. "Rendben van." 

--------------------

Oké. Szóval hivatalosan is vége. Van még egy bónusz fejezet amit majd igyekszem minél hamarabb kitenni. 

Olvasta bárki is? Ha igen, akkor írjatok egy kommentet vagy valamit. Már attól is boldog leszek ha csak egy csillagot kapok.

Köszönöm, hogy elolvastátok.

 

Instagram ✧ SM (MAGYAR)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant