A fénykép [Jikook - BTS] (Befejezett ✓)

A fénykép

(( Írói megjegyzés: Ezt a storyt még évekkel korábban, talán 2017-ben írtam egy kihívásra és csak random feltöltöttem ide. A kihívásnak voltak kritériumai aminek meg kellett felelni, ezért kissé furcsának tűnhet helyenként (pl.: hogy miért részletezek mindent ennyire... :D). Ennyi év után szenved minden érzékszervem, ahogy ezt a storyt visszaolvasom, de már csak azért sem akarom letörölni innen, mert egy nagyon szép és kellemes időszakra emlékeztet.
Na meg... legalább látom, hogy ez idő alatt hála istennek sikerült fejlődjek...:D ♥

Egy szó, mint száz: remélem ennek ellenére is tetszeni fog ez a kis novella.
De kérlek ne ítélj el elsőre miatta, nagyon nem mai darab... :D ♥

Jó olvasást! ))

A fénykép

 - Jimin, előre figyelj, ne ide! Nézz a lábaid elé!- cseng vissza Kook hangja füleimbe, ahogyan a beton recsegése is, na meg a négykerekű izé jármű dolog, furcsa csattogó, de inkább zörgő, kellemetlen zöreje.
     - Jó, jó, figyelek, látjátok!- szólok vissza nem csak akkor a történtek helyszínén, hanem szinte akkor is, mikor gondolatban játszódik ez az egész, vissza a fejemben.
     - Jimin!!!- ijedt hang, két gazdától. Egyik az öcsém, a másik a barátja. A barátja, Jungkook.

     - Jimin! Jimin, figyelsz Te rám?- rázza meg szinte zörgő csontjaimat Ji Hyun (hát igen, kissé soványabb vagyok, mint kellene), ahogy próbálja felkelteni az érdeklődésemet a maga irányába.
     - Ahh, iiggenn, persze. Tehát mit is mondtál? - pillantok kissé kínos zavaromban szemeibe, ahogy fél oldalamon senyvedek a táskámmal, igyekezve, hogy ne ejtsem le, mondjuk pont itt a járda közepén.
     - Ahh mindig ezt csinálod.- vágta hozzám, arcára festve azt a tipikus durcás fejét, miközben mérgesen pillantott maga elé a járdára, a hatalmas sötétbarna, de sokkal inkább feketébe áthajló látószerveivel.
     - Sajnálom, izé...- vakarnám reflexből a tarkómat jobb kezemmel, de a tervem kudarcba, illetve egy szisszenésbe fulladt.
     - Jimin a francba is, vigyázz már magadra, ez ma már a harmadik, hogy a törött kezeddel próbálsz tenni valamit és így fájdalmat okozol magadnak! Az orvos is megmondta, hogy pihentesd, mellesleg normálisan kellene enned, hogy ne legyenek ilyen gyengék a csontjaid. Mozgasd az ujjaid, mert különben letapadnak az izmok, de ne használd még most az elején ennyit.- dorgált meg az öcsém, mire nagy pillantásokkal tudtam csak és kizárólag reagálni.

     Leszidott a saját öcsém? Kellemes. Azt hiszem észre is vette furcsa pillantásaim, ezért javított szavai csengésén.
     - Izé, Hyung... Öh... Szóval vigyázz magadra... és kérlek, egyél rendesen. - beszélt pár másodperccel később a mellettem, fekete szaggatott farmerben kullogó illetve nagy, sőt, szinte hatalmas szürke pulcsiban elvesző egyed. Nem is értem, hogy nem fullad meg benne. Azt meg aztán végképp nem, hogy miért van még a kapucni is a fején. Ha nincs 40 fok, akkor megreszkírozom, hogy csak teljesen hülye vagyok és valójában az Antarktiszon vagyunk, de komolyan. Bár, ha Jungkook nekem adná a pulcsiját, azt hiszem sivatagi körülmények közt sem lennék hajlandó levenni magamról azt. Jobban belegondolva, egészen érthető a dolog így már.
     - Tudom, hogy béna vagyok. És köszönöm, hogy tegnap óta mindenki, napjában többször emlékeztet rá.- szűrtem ki fogaim közül, kissé keserűen, de még sem annyira, hogy ez rossz érzést keltsen benne. Mindenesetre, ha még is ezt tettem volna, gyorsan témát is terelek.- Mit kezdtél el mondani?