Szerelmes levél

Kedves Srác, aki elraboltad a szívem,

Első lap:

Hosszú ideje gondolkodtam, hogy leírjam-e ezt neked. De végül, mint látod úgy döntöttem, hogy leírom. Muszáj, hogy túl legyek rajta és végre van hozzá elég bátorságom, ha csak így írásban is. Két másik lap is van, emellett az egyik röviden mondja el, amit szeretnék a másik hosszabban. Viszont szerintem mindkettőt érdemes elolvasnod.

A nevem maradjon titok. Jobb ez így, mert valójában azért írom ezt le, hogy lezárjam az életem egyik szakaszát, amiben fontos szereped volt. Ellenben remélem, hogy nem lesz, mivel szeretném elfelejteni. Veled együtt. Ezt valószínűleg majd a második levél után megérted, amiben bővebben kifejtem az érzéseimet.

Második lap:

Szeretlek.

Harmadik lap:

Meg fogok őrülni. Már rég éreztem ezt. De most újra erőre kapott. Egyre nagyobb helyet követel magának, míg tejesen el nem borít. Amíg fel nem fal. A fogai épphogy még nem érnek el, bár már nem kell sok neki és akkor felemészt, elpusztít.

Őszintén már nem akarok, próbálok küzdeni ellene. Már én is azt akarom, hogy elnyeljen. Mert akkor vége már nem érzek tovább semmit.

Hogyan kezdődött? Ez könnyű. Úgy, mint minden egyáltalán említésre méltó dolog az életemben. Veled. Most biztos meglepődtél. Nem hitted volna, hogy ilyen fontos vagy mi? Pedig az életem körpályára állt és te vagy középen. Úgy vonzol, mint lepkét a lámpa, mely, ha elérte megégeti, megöli. Nem véletlenül hoztam fel ezt a példát. A te vonzásod, az én végem.

Nem értesz egyet? Nincs igazam? Hisz te nem is teszel ilyet. Te nem csináltál semmit sem. Nem vádolhatlak ilyennel.

De te tévedsz. Mert igenis minden, így van, még ha akaratlanul tetted is. Talán ez fáj leginkább. Hogy nem tudod mennyire az irányításod alatt állok.

Ez nem fair- gondolhatod. Viszont próbád az én helyzetemből nézni. Hidd el nekem se fair. Ellenben mégis így alakult. Eljött az ideje, hogy felelősséget vállalj! Hogy elvedd a terheimet és te cipeld tovább.

Mi nem akarod? Azt hiszed én akartam? Mert csak, hogy tudd én még annyira se akartam, mint te. De mit tehettem volna ellene? Megmondom én neked, ha fogalmad sincs, mert nekem sokáig nem volt. De aztán rájöttem. Az egyetlen dolog, amit még képes voltam tenni:......................

Na, kíváncsi vagy? Tudod, mit adok neked egy esélyt. Nem, nem arra, hogy kitaláld. Akkor mire, hogy menekülj, hogy elfuss.

Miért kellene ezt tenned? Mert, ha ezt tovább olvasod és van lelki ismereted és emberséged, akkor már nem tudsz majd. Akkor muszáj lesz észrevenned. Foglalkoznod velem. Már nem lesz vészkijárat és szembe kell nézned velem és vele is. Az őrülettel, ami bennem él. Mert én soha nem tehettem ellene Semmit.

Te. Már csak te vagy képes legyőzni őt. Talán elég lesz, ha felnyitod a szemem és végre elmondod a te véleményed erről. Talán nem. Talán ahhoz, hogy megments, olyan dolgokra kényszerülsz, amik nehezedre esnek majd.

Rajtad áll, hogy döntesz. Megmentesz-e magamtól és magadtól. Én ennél, többet nem tehetek. Elmondtam, mit érzek, és milyen veszély fenyeget, de egyedül vagyok és továbbra is tőled függök.

Lehet, hogy szörnyűnek találsz. Én megértem. Hisz magam is katasztrófaként gondolok magamra. De hidd el ártatlan vagyok. Mivel a legnagyobb bűn, amit elkövettem, ami miatt a segítségedre szorulók, az hogy beléd szeretem. Sajnálom, de szeretlek.

Ui.:Bocsáss meg,de nem bírtam tovább elhallgatni. Mert lassan 4 éve hallgatok.