SENSLESS

Prológus

Helyszín: Egyesült Brit-Eurázsia

Időpont: 2181. harmadik hold 14. napja

Tisztulásig hátralevő idő: 3285 nap

A LÁNY TESTE ELVESZVE HEVERT a hatalmas ürességben. Végtagjai könnyedek, súlytalanok voltak, elmélye üresen hánykolódott a tudatlanság tengerében. Úgy érezte, a halál békessége járja át minden egyes porcikáját. A végtelenség jelentette lelkének egyetlen végső otthonát.

Valami azonban megtörte ezt a békességet. Léptek koppanó hangja szilánkosra zúzta a némaságot.

A könnyedséget szúró, és émelyítő érzés váltotta fel.

A sötétség tovaszállt. Érezni kezdte a gravitáció súlyos terhét, ahogyan az belenyomta a paplan szövetébe. Ösztönösen megdörzsölte a szemhéjait, majd feltápászkodott, és körbe pillantott. Az információk csak úgy záporozni kezdtek kitágult, tudásra szomjas elmélyébe.

A helyiség egy 20 négyzetméteres, hófehér szoba. A falakon kijelzők lógnak. Kórház. Kórterem. Kijárat a baloldalon. Az ablakok ütésállók. Megközelítőleg a 19. emelet. Ugrás túlélésének esélye tíz százalék. A műszer csipogása stabil életjelet mutat. Vércukorszint alacsony. Egészségi állapot kifogástalan.

Egy fehérruhás nő nyitotta szóra a száját. A képernyőket tanulmányozta.

- A T423-as alany felébredt. Életjelek jók. Vérkép kiváló. Fizikai állapot kiváló. A chip behelyezésének időpontja 2181-ik év, harmadik hold 14-ik napja, 10 óra 57 perc 26 másodperc.

- T423! Kérem, figyeljen – egy fehérruhás férfi intett a lány felé, hogy pásztázó tekintetét megállítsa.

- T423-as alany, válaszoljon a kérdéseinkre.

A lány bólintással jelezte, hogy értette az utasítást, noha nem tudta, milyen célt is szolgál mindez.

- Rendben – a férfi megköszörülte a torkát, majd lapozgatni kezdte a kezében tartott mappát. Tekintete a lapokat pásztázta.

- Neve?

A szőkehajú lány nem mozdult. Egy pillanatra elmélázott. Úgy érezte, hogy a gondolatainak se eleje, se vége nincsen. Emlékei nem mutatnak túl a pár pillanattal ezelőtt történt eseményeken. Mintha minden elveszett volna a semmibe.

- Nem tudom – válaszolta. Egy csepp érzelem sem látszott az arcán.

- Hol született?

- Nem tudom.

- Hány éves?

- Nem tudom.

- Mi a szüleinek a neve?

- Nem tudom.

A sokadik nemleges válasz után a férfi becsukta a kezében lévő paksamétát, majd közelebb lépett a lányhoz. Tekintete találkozott az üres, szürke és kék szempárral. Ha nem orvos lett volna, akkor is epekedett volna ezekért a szemekért. Ennyi év elteltével sem látott még ilyen páratlanul különleges íriszeket.

- Kérem, feleljen az utolsó kérdésemre.

Az alany továbbra sem tekintett a férfira. Arca rideg, és gépies volt. Érzelemmentes, ahogyan egy tökéletes katonának.

- Mi az Ön feladata a társadalmunkban?

A lány egy pillanatig sem habozott. A gondolatok játszi könnyedséggel alakultak át szavakká, majd hagyták el az aprócska, gyermeki ajkakat.

- Szolgálni az Égieket, és meggyógyítani a Földet.