Szerelem tálalva

2

Chris szemszöge

Már reggel hatkor felkeltem, hogy ne késsek el a munkahelyemről. Olyan jó érzés kimondani. Végre valahára azzal foglalkozhatok amivel szeretnék. Kicsit izgulok. Na jó kit áltatok, eléggé rágörcsölök a témára, de ki ne tenné? Vajon milyen lehet a többi pincér? Az étterem vezetője, aki felvett elég kedvesnek tűnt, nem zavarta, hogy nincs tapasztalatom. "Egyszer mindenki volt zöldfülű, majd belejössz" -mondta.

Felöltöztem, és mély levegőt véve léptem ki az albérletből, ahol rögtön megcsapott a hűvös őszi szél. Imádom ezt az évszakot. Az eső és a színes levelek, egyszerűen magával ragadó. Főleg így, hogy már nem kell az iskola kezdés miatt paráznom. Hamar odaérek az étteremhez, és kis hezitálás után benyitok. Az épületben hangulatos jazz zene szól, a falakat krémszínűre festették, és néhol fával burkolták be. Van egy elválasztó a térség közepén, ahol egy beépített akváriumot helyeztek el. Kicsit elbambulhattam, mert egy hang hirtelen megszólalt mellettem.

-Ha végeztél azzal, hogy nézel ki a fejedből, akkor bemutatkoznék. Brian Darkbloom vagyok, a főpincér, a mentorod, aki támogat és akinek kérdéseket tehetsz fel. Van esetleg most bármi ami nem várhat későbbig? –kérdezte a mellettem álló férfi, Brian szemöldök felvonva.

-Öhmm... merre van a mosdó? –dadogom félénken. Basszus miket beszélek? Nem tudom miért, de zavarba hoz.

-A személyzet, férfiak számára fenntartott mellékhelysége ott van. –mutatott egy ajtóra.

-Értem... és használhatnám most?

-Az engedélyemre vársz, hogy elmehess wc-re? –kérdezte szemöldök felvonva.

Megfordulok és vörös fejjel megyek be a mosdóba. Ó édes Istenem! Miért kellett már az itt eltöltött első 5 percemben lejáratnom magam? Merre van a mosdó? Ennél jobbat kérdezni sem tudtam volna. Gondolkodj mielőtt beszélsz, Chris szedd össze magad. Nem is tudom mi volt ez az egész, csak... olyan zavarba ejtő az a fickó. Olyan leereszkedő a beszédstílusa, és egyáltalán nem kedves. Másra számítottam az tuti. Meg elég helyes szóval nem csoda, hogy zavarba jövök. Merlin szakállára, már megint a hülyeség kapta fel a fejét a gondolataimban. Mély levegő, kifúj, és nyugi. Most kimész és magabiztos leszel, mint ahogy általában szoktál, és megmutatod annak az arrogáns férfinak, hogy nem alázhat meg olyan könnyen! Mondjuk magamat égettem be... nem ez az ő hibája is!

Kivágom az ajtót és magabiztos léptekkel közelítem meg a „mentorom".

-Na sikerült segítség nélkül is elintézni a dolgot? –kérdezi vigyorogva.

-Természetesen. Ha jól emlékszem, még be sem mutatkoztam. Chris Ozera vagyok, gyakornok. –a kezemet nyújtom felé amit ő vonakodva, de elfogad. Erősen megrázom ezzel jelezve rátermetségem.

-Remélem kezet mostál, miután elintézted, főleg, hogy előírás a higiénia és a tisztaság. És most körbe vezetlek. Mint te magad is láthatod az emberek ebben a helységben, továbbá a teraszon étkezhetnek. Íme a konyha –bemegyünk a lengőajtón- a főszakácsunk Robert nagyszerű ember, szeretni fogod. A mai nap a pult mögött fogsz állni délelőtt, délután felszolgálsz. A wc-t meg már tudod hol van –megajándékoz egy gúnyos mosollyal, mire lesütöm a szemeim.

-És a többi pincér?

-Csak én vagyok és Emma. Szerintem őt is kedvelni fogod, vicces, aranyos és jól végzi a munkáját –kicsit elmerengve néz maga elé. Csak nem a barátnője? Teljesen megváltoztak az arcvonásai, mikor róla beszélt.

Kissé összeszorul a szívem. Mi ez? Talán féltékeny lennék arra, hogy a munkatársaim romantikus viszonyt folytatnak. Majd nézhetem ahogy ezek ketten ellesznek, és még jobban kifogok lógni közölük. Nem mintha ezzel a férfival érdemes lenne barátkozni, de mégis csak együtt leszünk egész nap.

......

A nap végére mindenkit sikerült megismernem. Emma valóban tündéri, és a többiek is a konyhán. Mindenkinek volt hozzám egy kedves szava, vagy egy bíztató megjegyzése, kivéve az állítólagos mentromnak. Brian amennyire tehette nem érintkezett velem, és csak akkor szólt hozzám, ha szükséges volt. Egészen belejöttem a pénztárgép használatába, és a számítógépet is könnyen kezeltem hála az érintőképernyőnek. Nem lesz rossz ez a hely. Másra számítottam, de még így is sokkal jobb a helyzet mint azt az első pillanatokban hittem.

Most az egyik bárszéken ülve beszélgetek Emmával. Teljesen feldobódott, gondolom ez az imént elfogyasztott alkoholnak is köszönhető.

-És képzeld Georg elvisz a hétvégén az állatkertbe! El tudod ezt hinni? Mintha egy 5 éves lennék, vagy nem is tudom. Persze imádom az állatokat, de valami romantikusabb programot is kitalálhatna...

-Georg?

-Igen, a barátom. –jelentette be büszkén.

-Oo... én azt hittem... vagyis, mindegy.

-Mit hittél?

-Hogy te és Brian... -nem fejezem be a mondatot ehelyett fülig elpirulok.

Emma nevetésben tör ki mire Brian is kijön a konyhából.

-Hogy én és az a zsémbes pasas! –a könnyeit törölgetve vesz mély levegőt- Egyébként is Brian me... meg van egyedül is. –elharapja a mondat végét, ránézve az imént belépő pincérre. Brian ideges pillantásokat vet felénk, majd helyet foglal a mellettem lévő széken.

-Azt hiszem én megyek! Kaptam egy sms-t Georgtól hogy itt van értem. Holnap talizunk! –integet vidáman, majd kilép az étterem ajtaján.

Ketten maradtunk Briannel, és kezd kínos csend telepedni ránk. A poharat piszkálom, mikor a felettesem megszólal.

-És hogy tetszett itt nálunk? –mintha érdeklődést fedeznék fel a szemeiben. Valóban kíváncsi, vagy csak udvarias próbál lenni?

-Remek ez a hely. Szép, tiszta az itt dolgozók kedvesek... illetve a legtöbbjük. –pillantok felé a szemem sarkából.

-Értem a célzást –mondja halvány mosollyal az arcán. Milyen szép így. – nos, sajnos hozzá kell szoknod, hogy nem mindenki lesz barátságos veled. Ilyen az élet.

-Nagy szavak...

-De megígérem, hogy ezentúl engem fogsz majd a legjobban szeretni –vigyorog rám.

-Aha, már majdnem elhittem... ja mégsem!

-Hidd el, engem nehéz nem szeretni –közelebb hajol hozzám, és az egyik hajtincsemmel kezd játszani.

-Tch

-Majd meglátjuk –suttogja a fülembe. Kiráz a hideg a mozdulatsorozatára. Hüvelykujjával végig simít az arcomon. Lehunyom a szememet, és várom a következő lépését. Arra eszmélek fel, hogy összeborzolja a hajam és feláll mellőlem- Imádom a kihívásokat, hidd el nemsokára én leszek itt a kedvenced. Vagy talán már most is az vagyok? Mindenesetre, holnap ne késs!

Elmegy és engem itt hagy. Mi volt ez az előbb. Azt hittem meg fog csókolni. Úristen én akartam, hogy megtegye. Olyan furán reagál rá a testem, mintha vonzana magához. Remélem nem lesz igaza, és nem fogom őt megkedvelni. Mert nem én nem kedvelem őt!