Koko War

KoKo

~ Xiumin szemszöge ~

Gyönyörű álmom van. A csapattal elmentünk egy egzotikus helyre, és ahogy megérkeztünk, azonnal elkísértek minket a szállásunkra. Valószínűleg raktárház lehetett régebben, viszont elég szépen átalakították, az is lehet, hogy egy tehetséges építészmérnök volt. Mindenesetre tényleg kikupálták egy otthonos hotellé.

Lepakoltunk, a többiek kiállatkodták magukat a szobában, már aki ezt szokta, aztán a kísérők kijelentették: "Miért viselkedtek úgy, mintha temetésen lennénk? Nem kell katonasorba állni... Na sicc." Rögtön lerohantunk mindent.

Én személy szerint a szabadba mentem, szét akartam nézni, milyen ez az egész kívülről. Ha mondhatok ilyet, majdnem királyabb, mint ami bent van. Szájtátva sétálgattam, közben Sehunnal és Chennel is összefutottam. Jongdae kiszemelt magának egy kádat az épülettől kicsivel messzebb. Azt mondta, megkérdezte, kitakarították-e, és az volt a válasz, hogy persze, ráadásul néhányan előszeretettel feküdnek ki oda esténként. Csillogott az írisze, vagyis nem szóltam semmit, csak elmosolyodtam, majd észrevétlenül elsiettem onnan.

Nem telhetett el több pár percnél, mire meghallottam az üvöltözést, miszerint megtalálták az étkezőt. Ráérősen baktattam vissza, és szerencsére kaja még nem volt ott, így nem késtem le körülbelül semmiről.

- Hé - álltam meg a kádas mellett - most mi van? - bámultam rá kissé elbillentett fejjel, mivel kukkom sem volt, mi folyik itt.

- Egy óra múlva lesz vacsora - piszkálgatott egy gumicukrot az asztalon.

- Addig fogod kínozni a szerencsétlent? - kaptam fel az édességet, utána hammm.

- Viszlát Gumika - intetegett.

- Gumika? - pillantottam a fiúra lapos tekintettel.

- Ne értsd félre - emelte fel kezeit mosolyogva.

- Késő bánat - fordultam meg a lábfejemen forogva, elindulva Sehun felé. Aztán inkább Suhohoz mentem volna, de egyikük sem tűnt értelmesebbnek a többieknél. Nem sértésként. Végül a narancssárga hajúhoz ültem le, aki Chanyeol-lal nevetett valamin. Nem biztos, meg akarom-e tudni.

- Minseok-shi - vigyorgott a rózsaszínke - kóstoltad a gumit?

- Hogy tessék? - törtem ki kis híján a nyakam, annyira gyorsan fordítottam vissza a rapperekre az arcom. Ezek most mi? Fogalmazódott meg bennem a lényegre törő kérdés.

- Nem azt - húzódott mindkettejük szája még szélesebbre, ha lehetséges ez - hanem az édeset - bár azt hiszem abból is van olyan - kuncogott bele magas hangon a poharába.

- Mert van is - vágott fél másodpercre Sehun komoly pofát, majd kicsit prüszkölve ivott bele az ijesztően világoskék italba.

- Van valami abban az üdítőben? - meredtem gyanakodva az említettre.

- Ki tudja? - rántotta fel szemöldökét a magasabbik.

- Yehet - felelte a másik, s emiatt megszenvedték, hogy ne köpjék ki azt a valamit.

- Hagylak titeket - költöztem át újra, ezúttal Kai-hoz és Suhohoz. Ők egyelőre nem úgy tűnnek, mint akik beszívtak.

- Ugye ti nem álltatok be? - zuttyantam le egy székre.

- Hogy érted? - ráncolta a leader a homlokát. Mondjuk én se néznék másképp, ha ilyet kérdeznének tőlem.

- Akkor nem, jó - dőltem hátra. Végre valaki normálisabb. Remélem.