Az én erőm..

2. Rész

Beléptem a konyhába. Hirtelen rámnéztek mind a ketten.
-Mit hallottál? -kérdezte Niki.
-Őszintén? Mindent...
-Akkor magyarázattal tartozunk...-nézett rám Evelin.

-Emma... Te nem akármilyen lány vagy... Tudod, volt az a könyv, ami tetszett... Az egyrészt rólad szól. Te különleges vagy. Rajtad a világ sorsa és az is, hogy a sötétség vagy a fény lesz az úr a földön. Elkell vinnünk egy mesterhez, hogy megtanulj bánni az erőddel. Amíg nem tudsz bánni vele addig vigyáznunk kell rád.

Nem tudtam válaszolni. Meglepődtem.

-Nekem ma el kell mennem beszélni a mestereddel. Addig Niki ittmarad veled.

-Nem mehetek veled?

-Túl veszélyes lenne.

-Ahj... oké...

Miután Evelin elment, én sokat gondolkoztam a hallottakon. Rajtam van a világ sorsa. Ahj... eléggé félek. Mi lesz ha a világon miattam lesz örök sötétség. Ezen járt egész nap az agyam.

-Niki, én elmegyek lefeküdni - mondtam a nővéremnek

-Ilyen korán? Még csak 9 óra.

-Sok volt ez a mai nap.

-Igaz, na akkor jó éjt.

-Kérlek, ha Evelin még este visszajön kelts fel.

-Rendben

Elmentem lefeküdni. Egész kényelmes volt a matrac. Az az igazság, hogy még mindig nem tudom, mi lehet a szüleimmel. Élnek vagy meghaltak? Megmenthetjük őket vagy már nem? Addig, addig gondolkodtam, míg egyszer csak elaludtam.

----Reggel----

6 órakkor keltem. A nővérem már fent volt. Kimentem a konyhába hozzá.

-Szia. Evelin már visszajött?

-Szia. Még nem.

-Mi van ha baja esett?

-Hidd el. Nem az a fajta lány akinek könnyen baja esik.

Ezután leültünk reggelizni. Nem beszéltünk sokat.

Reggeli után megjött Evelin.

-Mi híreket hoztál Evelin? - kérdezte Niki.

-Emma kiképzése csak 3 év múlva kezdődhet el...

-Mi? - idegeskedett a nővérem - Addig mi lesz vele? Nem tudjuk megvédeni addig... Egyáltalán hova visszük, ha megjönnek a szüleid?

-Holnap elvisszük az erdőbe.

-De ott baja eshet.

-Nyugi Niki. Ez a fény erdeje. A sötétség keze nem ér el ide. Egyenlőre...
3 évig biztonságban lesz. Utánna már muszáj lesz elvinni onnan.

-Evelin. Nem tudok várni. Még ma oda visszük. Hugi, pakolj.

-Én addig felhívom a szüleimet, hogy elmegyek nyaralni veled, meg a hugoddal.

Persze, engem nem hagytak szóhoz jutni. Felrohantam a szobámba és összeszedtem a cuccaim.

-Indulhatunk. Összepakoltam.

Mikor kimentem az ajtón Evelin egy krétával firkált.

-Te mit csinálsz?

-Majd meglátod Emma.

Rajzolt egy kört, bele 4 csillagot.

-Gyertek. Álljatok mellém.

Odaálltunk majd elővett egy varázspálcát és ezt mondta: "debrá Varázslat erdelye" Kék szikra jelent meg majd hirtelen máshol voltunk. Egy gyönyörű helyen. A fák lombjai zöldebbek voltak mindennél. A patak csillogott. Sok állat volt ott. Megláttuk a házat. Szépen bepakoltuk a cuccainkat aztán elindultunk sétálni. Mikor egy madár repült felém, majd leszált a földre. Közelebb jött. Egy főnix volt. Lehajtotta fejét majd felemelte. Hirtelen kitépett egy tollat a farkából és odarepült a fejemhez. Szépen beletűzte a tollat a hajamba.

-Ez azt jelenti, hogy hajlandó szolgálni téged örökké. Ha meghajolsz te is azt jelzed neki, hogy örömmel fogadod az ajánlatát, ha kiveszed a tollat a hajadból és lerakod elé a földre, az azt jelenti elutasítod - mesélte Evelin.

Gondolkozás nélkül meghajoltam. A madár fölszállt a vállamra. Szép madár volt.

-A neve Fire -szólt Niki.

-Ezt honnan tudod?

-A szeméből olvasom ki.

Hazamentünk a madárnak csináltunk egy kis helyet ahol pihenhet. Mi is lefeküdtünk.

---- 3 év múlva ---

-Emma kelj ma van a nagy nap indulunk a mesterhez! -kiáltott a nővérem, Niki.

Fölöltöztem összepakoltam és füttyentettem, erre Fire rászállt a vállamra.

Evelin megrajzolta a kört és a csillagokat. Beleálltunk. Előkapta a pálcáját és ezt mondta: "debrá Mester"

Bementünk egy ajtón és ott állt egy köpenyes ember.

-Üdvözöllek Emma!