Késő már - teen!Sherlock egyrészes

Késő már

Sherlock sulis au!
Szereplők: Sherlock, Mycroft és valószínűleg szokás szerint az ocm Scarlett,de nem igazán nevezem nevén, így mondhatni akár a te szemszögedből is lehet. 
Korhatár: 16+ / angst/öngyilkosság, droghasználat/
Igaziból már mióta ki akartam próbálni ezt a song ffet vagy minek hívják, de eddig nem volt ötletem. Hát most lett. Ez a szám kiválasztott pedig nem vagyok nagy Wellhello fan :"D

-----

  "Minden híd ledől és zuhan a mélybe a múlt
Úszni érte nincs erőm és már te sem gondolod úgy
Ahogyan azt álmodtuk, belőled kijózanodni fáj
Késő már, késő már, késő már  "

Szürke házak, szürke utcák, szürke járművek és szürke emberek, kiket csak az okos telefonjuk fénye világít meg. Szürke az ég is, szürke vagyok én és ő is.
Minden szürke.
Kivéve egy ember.
Az az ember pedig te voltál.
Te miattad voltak a hétköznapok színesek. De én színvak voltam.
Vak, még te vissza nem adtad a szemem világát és meg nem tanítottál látni.
De most újra minden színtelen. Színtelen,hisz te nem vagy itt velem. Nem ülsz mellettem a tetőn. A hajadba már nem kap bele a szél és nem hallom nevetésedet, ami mindig a tündérek kacajára emlékeztetett. 
Hiszem,hogy most tündér országban vagy, míg a többi hozzád hasonlóval táncolsz körbe a réten, virág koszorúval a fejeden.
Tudom,hogy ez az egész csak egy szörnyű álom, csak elraboltak tőlem ezek a szörnyen önző lények, és mindig várom a pillanatot, hogy ziháló mellkassal, izzadtan ébredjek fel, s te ott legyél az ágyam mellett, majd a homlokomra téve a hűvös tenyeredet, nyugtatsz meg: Semmi baj. Csak egy rossz álom volt.
Majd kéred,hogy meséljem el.
Én pedig mesélni kezdek, te pedig közelebb bújsz hozzám, fejedet vállamra hajtod és csak hallgatsz, csendesen iszod a szavaimat, néha bólogatsz, de nem szólsz semmit. Nem ítélsz el, bármekkora baromság is amit mondok.  

  "Fullad a tegnapi élet a sarkon
a csendben, mikor fekszem a padlón
a ki nem mondott szavaid hallom
hogy kéne belőlünk valamit hagynom
mert nem marad nyomom se majd
nem vagyok bolond, se vak
ezért nehéz, hogy az arcodban
látom, mikor még az voltam"

A mai reggel is egy rémálom. Zihálva ébredek fel,szorító mellkassal és már a tű után nyúlok, hisz úgy érzem, másképp nem tudom túlélni ezt a napot, de a kezem megáll fölötte. Nem tehetem meg. Megígértem,hogy leszokok miattad. 
Lassan tápászkodok fel a hideg padlóról. Már fogalmam sem volt,hogyan kerültem oda,de ez nem is nagyon zaklatott fel. Túl sokszor ébredtem már ismeretlen helyen, ismeretlen emberek társaságában. 
Az órára pillantva tudom,hogy a szobatársaim már rég órán lehetnek. Nem ébresztettek fel.
Már rég nem érdeklik,hogy mi van velem. Igazából senkit sem érdekel, csak a bátyámat Mycroftot és.. téged. Téged érdekelt. De téged sem eléggé.
Csak reflexből cselekedek,engedelmeskedek a beidegződéseknek.
Ledobom a tegnapi ruhámat, beállok a kis penészes zuhanyzó kabinba, és a leghidegebbre csavarom a fokozatot. 
Szeretem a borzongást, ami végig fut ilyenkor a testemen. Tudatja velem,hogy élő vagyok. 
Mikor már teljesen átfagytam, átdörzsölöm a testemet, majd a csípőm köré tekerve a törülközőt lépek a tükörhöz.
A tükörben egy arcot látok. Bőre sápadt, ajkai lilák, szeme alatt sötét karikák. Szeme vörös, de nem a sírástól. Ahhoz ő túl makacs. Bordái, és csontjai átütnek bőrén. 
Nyomorúságos tekintettel néz rám a tükörből, kérve,hogy tegyek ez ellen valamit. Mintha képes lennék megváltoztatni őt..
Szánalomra méltó és nyomorult. Hanyagolja a teste fenntartására szükséges dolgokat. Rendszeres drogfüggő  szentimentális és depressziós. Az egész egy nagy emberi hiba- olvasom le róla.
Megvetem ezt az embert, hisz ilyenné nem akartam sose válni. Szentimentálissá.
Olyanná, aki másokhoz ragaszkodik. 
Ellépek a tükörtől, hisz nem akarom többé látni ezt az embert. Gyűlölöm őt és azt is,hogy egyáltalán létezik. Gyűlölöm,hisz túl gőgös volt, beszélni, mikor a szavakra lett volna a legnagyobb szükség.