1.rész

139 5 0
                                    

-Márk? Te meg mit csinálsz itt?- itt állt előttem. Ő. De, hogyan?
-Megmondtam, hogy még találkozunk Alexa. És mostmár nem is megyek sehova.
-De......én nem értem.....hogy kerülsz ide?
-Az nem számít, csak az a lényeg, hogy már itt vagyok.....veled.

                        ..................

Lihegve riadtam fel. Csak egy álom volt.
Hogy álmodhatok róla? Ez már 10 éve történt!  10 év telt el azóta, hogy utoljára láttam. Hogy lehetséges ez!?

Márk volt az első "szerelmem", ha lehet ezt igy nevezni. Még ovisok voltunk, két kisgyerek akiknek gőzük se volt még az érzelmekről. Mégis szinte elválaszthatatlanok voltunk.
De persze, eljött az a sorsdöntő pillanat, amikor ott kellett hagynunk az óvodát és iskolásokként folytatnunk utunkat. Természetesen külön iskolába kerültünk és nekem azon a napon megszakadt a szívem. Persze most hülyének néztek, de nekem akkor ez életem legrosszabb napja volt. De mit is várunk egy 7 évestől?
A lényeg hogy még évekig nem tudtam elfelejteni Őt, és abban reménykedtem, hogy egyszer még találkozunk.
De ez nem történt meg.
És ahogy ez várható volt egy idő után megfeledkeztem róla. Egy buta kis ovis szerelem volt. Hisz úgy se lett volna belőle semmi. Gyerekek voltunk akik abban a hitben éltek, hogy boldogan élnek míg meg nem halnak, mint a mesékben.
De egyszer mindenkinek fel kell nőnie.

Itt vagyok 17 évesen, ülök az ágyam szélén és azon agyalok, hogy ennyi év után, hogy lehet, hogy róla álmodok. Mi értelme van ennek?
Évek óta eszembe se jut erre egyszer csak fogja magát, és belemászik az álmomba. Hát ez szuper!
Azt monják, ha valaki elalvás előtt rád gondol, akkor azzal a személlyel fogsz álmodni. Hát ez még viccnek is rossz. Hogy a francba gondolna rám ennyi év után!? Bár, ha jobban belegondolunk én is épp ezt csinálom. Na jó ne most jussanak már ilyen hülyeségek az eszembe!

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt. Egyszer csak megtorpantam. Hirtelen egy furcsa érzés tört rám. -Tudni illik, hogy gyakran vannak megérzéseim. Úgy, mindenről. Ha valami rossz fog történni, vagy ha valaki ismerőssel fogok véletlen összefutni. Tudom baromi furcsa, de ez vér komoly.- De ezt az érzést nem tudtam hova sorolni. Nem volt benne semmi konkrét.
Nem gondolkodtam rajta sokáig, megmostam az arcom, és elkezdtem készülődni az első sulinapra. Hurrá...

Meet againWhere stories live. Discover now