Blue Bird-NaruSasu f.f

2.Rész

Sziasztok!Sajnálom,hogy nem hoztam hamarabb ezt a részt,de sajnos nem volt jó a netem.Remélem ezt leszámítva tetszeni fog!^^

Eltűnt.Nem látom sehol.Még mindig nem értem,mi ütött belé,és azt sem,hogy mi ütött belém.Visszamegyek a szobámba,de még mindig olyan érzésem van,mintha valaki figyelne,de nem foglalkozok vele.Mivel éhes vagyok,úgy döntök,hogy elmegyek megenni egy tál rámen-t.Útközben már szinte csorog a nyálam.

Már kezd sötétedni,amikor elindulok a rámen-stand felé.Csak az utca lámpái világítják előttem az utat.A stand előtt meglátom Sasuke-t,de mikor odakiabálok,elfut.De jó.Mint a szerelmes óvodás kislányok....azok tesznek így.Különben,minden lány oda van érte,de egem csókol meg?De komolyan,bárkit megkaphatna!Akkor miért?És én miért élveztem?Vagyis azt hiszem élveztem...nem tudom,hogy élveztem-e,na..de a lényegen nem változtat: miért?

Annyira elgondolkodom,hogy nem figyelek és elesek.Chh ez is csak én lehetek."Egy rakás szerencsétlenség".Miközben tápászkodok fel,Sasuke ott terem.De merről jött?

-Jól vagy,Naruto?-kérdezi aggódóan?Nem tudom.Az igazság,hogy Sasuke "érzésein" (már ha vannak érzései) nem lehet eligazodni.Legalább is én nem tudok.

-Azt hiszem,igen.-bólintok-Aú!

-Mi az?Mi fáj?

-Semmi,semmi,csak azt hiszem beütöttem a könyököm.-mondom,és egy mosolyt erőltetek magamra.

-Gyere el hozzánk,majd megnézem.

Megkordul a gyomrom.

-Azt hiszem,ez nem fog menni.Épp a rámeneshez indulok,nagyon éhes vagyok.Bár szerintem te is hallottad: Jelzett a hasam is!

-Igen,akkor amondó vagyok,hogy együnk együtt.Ugyanis én is éhes vagyok.Utána pedig gyere el hozzánk,és megnézem a könyököd.-mondja nevetve

-Rendben.

Kettesben megyünk tovább.Lassú léptekkel halad mellettem,én sem megyek gyorsan.

Ichiraku rámen standja előtt mind ketten megállunk.Előremegyek.

-2 nagy tál ráment kérnénk szépen!-mondom mosolyogva.Leülünk,majd megvárjuk,hogy az étel elkészüljön.

Amikor kész,elkezdünk enni.Vagyis inkább Sasuke elkezdi enni,én pedig gyorsan befalom.Ha nem lenne társaságom,ennék még egy tányérral.

Amikor Sasuke is végzett,kifizetem az ételt,majd elindulunk.Sasuke háza előtt megállunk,én pedig megvárom,hogy megkeresse a kulcsot.Kinyílik az ajtó.Sötét van,de nem kapcsolunk lámpát,csak a szobában.

Leülünk az ágyra,megfogja a könyököm,és elkezdi piszkálni.

-Ez fáj?-kérdezi,majd megnyomja a könyökömben a csontot

-Igen.-válaszolom,amikor elkezdni hajlítgatni a kezem-AÚ!-kiáltok fel-Ez fáj!Nagyon!

-Ne haragudj.

Tovább nyomkodja,és hajlítgatja a kezem.Egyidő után megszólal:

-Szerintem ez megrepedt.Bekötöm,de holnap menj el orvoshoz.Vagy ne,de akkor fájni fog.Amúgy meg lehet felírnak rá valamit.Azért mondom,hogy repedés,mert nincs bedagadva,meg belilulva,ami zúzódásra utalna,és mozgatni is tudod,úgyhogy törve nincs.Bár lehet,csak simán beütötted.

-Oké,köszönöm,Sasuke.-a mondat "Sasuke" részét szinte suttogom.

Ekkor a szemembe néz.Engem pedig elfog valami.Egy érzés.Egy furcsa érés,melynek következtében oda hajolok hozzá.Nem várja meg,hogy megcsókoljam,megteszi ő.

Csókja lágy,nekem nem elég.Átveszem az "irányítást",keményebben csókolok.Eközben átdugom nyelvem a szájába.Beleülök az ölébe.Mindeközben nyelveink buzgó táncot járnak.

Hátralököm az ágyon,ráfekszek,de eközben a csók nem szakad félbe.

-Naruto..-nyög a csókba,de nem hagyom abba.

Elkezdem felhúzni a hasán a pólót.

A kezeimet ráteszem a mellkasára.Érzem,hogy férfiasságom kezd keményedni.Leveszem róla a pólót.Szám rátapad a nyakára,halkan felnyög.

Férfiasságom odanyomom az övéhez,ekkor valahogy felém kerül.Most ő szívja a nyakamat,én nyögök fel.

Nem szabad,le kell állnunk..De a testem nem engedelmeskedik.Se megmozdulni,sem pedig megszólalni nem tudok.

-Sa..Sasuke..-ennyit sikerül kipréselnem magamból,de ezt is alig hallhatóan

-Naruto..-suttogja

Szája ismét rátapad az enyémre,megcsókol,majd lemászik rólam.

Legszívesebben elfutnék,vagy elsüllyednék szégyenemben,de nem tagadom,élveztem.És csinálnám tovább is,de nem lehet.

Egymás mellett fekszünk a hátunkon,és szó szerint lihegünk.Mikor kicsit magamhoz térek,megszólalok:

-Mennem kell,későre jár.

De mikor állnék fel,visszafog.

-Aludj itt.-súgja a fülembe.