Adj egy esélyt

KETTŐ

Jenna mosolyogva lépkedett végig a reptér kijárata felé. Ujjai görcsösen fogták bőröndjét, miközben a kijárathoz közelített. Ahogy a nyüzsgő megállóba ért, szemei először kíváncsiskodva cikázták az embereken, majd idővel urrá lett rajta a pánik. Fogalma sem volt arról, hogy ki fogja várni őt.

– Miss Mills? – szólalt meg egy hang Jenna mögött, mire a lány összerezzent. Fejét a hang irányába kapta és kérdőn nézett egy magas, testesebb férfira.

– Igen. – válaszolta elmosolyodva.

– Giuseppe Rossini vagyok, én fogom elvinni a hotelhez, onnan pedig a pályához. – mondta egy halvány mosollyal a negyvenes évei elejét taposó férfi.

– Remek! – Jenna fülig érő vigyorral követte Mr. Rossinit az autóig, aki a bőröndjét behelyezte a csomagtartóba.
Az út húsz percbe telt, nagy volt a forgalom. Mivel Jenna még nem volt Bakuban, csodálattal vizslatta a várost az ablakon keresztül. Gondolatban felírta a listájára, hogy remek lenne egy gyors nézelődes a központban a hét folyamán, de valószínűleg egy szabad perce sem lesz erre.

Csodálkozását a megálló autó, majd maga a sofőr zavarta meg, amint beértek a hotel hátsó parkolójába. A lehető leggyorsabban kell mindent elvégezzen, így kipattant a kocsiból és segítség nélkül kihalászta a bőröndjét az autóból. Kisebb nagyobb erőlködéssel, de végük sikerült, nem akarta fárasztani Mr. Rossinit.

Az arcáról le nem vakarható mosollyal haladt a recepcióhoz, ahol bejelentkezett, megkapta a kártyáját és már igyekezett is a lift felé, amivel a negyedikre suhant fel.
A lift egy csilingelő hang után kinyílt, Jenna pedig egyre erősebb szívdobogással elindult a folyosón. A négyszázötös ajtóhoz érve elhúzta a kártyát a beléptetőnél, aztán kitárta maga előtt az ajtót.

A szoba egyszerű volt és szép. Jobbra fürdőszoba, előre pedig a háló egy nagy ággyal, előtte pedig egy hosszabb íróasztallal.
Egy boldog sóhaj után észbe kapott és elhelyezte a bőröndjét az ágyon, közvetlen a Ferráris uniformis mellett. Jenna óvatosan simított végig a ruhaanyagon, főleg a hímzett címeren, attól félt, hogy csupán egy érintéstől is elronthatja.
Telefonjára pillantva ismét sürgetnie kellett magát. Gyorsan átöltözött a piros pólóba, szoknyába és cipőbe, nyakába tette a beléptetőkártyáját, átpakolt mindent a szintén Ferráris táskájába és szinte futva sietett vissza Mr. Rossinihez, aki türelmesen várakozott.

A pályára vezető út rövidebb volt és ez alkalommal váltottak is pár szót az autóban a sofőrrel. Érdeklődött, hogy honnan jött Jenna, mióta van benne a sajtós szakmában és egyéb apróságok. Jennának jól esett a kedves hozzáállása Mr. Rossininak, reményei szerint mindenkivel ilyen könnyen fog menni majd a társalgás.

– Idővel még biztosan fogunk találkozni, de ha mégsem, akkor sok sikert kívanok az új munkájához! – nézett hátra a sofőr szívelyesen.

– Köszönöm, Mr. Rossini! Szép napot! – azzal Jenna ki is pattant a fekete kocsiból.

Elégedett arccal nézett körbe a kilátásra, nem volt nagy mozgás a pályánál, hiszen még csak kedd volt, se média, se pilóták, csak a csend.
Jenna lábai egy kis bolyongás után megtalálták a Ferrari motorhome-ját. Heves szívveréssel torpant meg két méterre a bejárattól. Vett néhány mélylevegömőt, mire előre tudott lépni. Az ajtók automatikusan tárultak ki előtte. A benti élet teljesen ellentétes volt a paddock-éval. Beszélgetések, az evőeszközök csörömpölése és a tv hangjának zaja töltötte be a teret.

Kikerekedett szemekkel mért fel mindent, néhányan kérdőn néztek Jennára, de őt ez nem zavarta. Tudta, hogy innen már nincs visszaút. A szerződést már száz százalékosan aláírhatja és akkor már hivatalosan is a része lehet ennek az egésznek.
A harmadik emeletre ment fel, hiszen ott lesz a találka, azt nem tudta, hogy pontosan mikor is, de remélte, hogy nem késett el.

– Jenna Mills, igaz? – kérdezte maga Maurizio Arrivabene. Jennának uralkodnia kellett maga fölött, hogy a kézrázásnál ne remegjen a keze, talán még sikerült is neki – Már vártunk! Remélem nem baj, hogyha tegeződünk, hiszen együtt fogunk dolgozni az elmúlt három évben. – mosolygott rá Jennára melegen Maurizio.

A szerződése egyenlőre 2020-ig érvényes, ameddig Sebastiané is. Hogy utána mi lesz, azt nem tudja, de nincs is amiért azon gondolkodjon.

– Fogjunk is neki. – a férfi összecsapta tenyerét és helyet foglalt egy nagy piros asztalnál, ahova Jenna is leült. A szerződést Maurizio szóban is tudatta Jennával, időt spórolva mindkettejüknek, de egy másolat neki is járt, így majd átnyálazhatja azt. Aláírta, majd a csapatfőnök újból tájékoztatta.

– Szerettük volna, ha Britta és te eltudtok tölteni legalább egy hetet, sajnos nem lehetséges. Kilenc évig volt Sebastian sajtósa és mondhatni elég jól ismerik már egymást, tehát tudott volna mondani neked egyet s mást. Rengeteg időt együtt töltöttek, ahogy neked is folyton Sebastian nyomában kell lenned. Viszont nem mondok új dolgot, hiszen a sikeres és fiatal tehetség, Marc Marquez sajtósa voltál. Sebastiánnal holnap lesz alkalmad találkozni. Britta  elintézte az új e-mail címedet és már mindenki tudja, hogy neked kell írnia, ha valamilyen eseményt, interjút vagy információkat szeretnének megtudni Sebastiánról. A fontosabbakat velem is kell közölnöd, de amúgy szabad kezet adok az egészhez, ezt már inkább Sebastiánnal kell megbeszelned. Kapsz egy tabletet meg egy telefont. – előhúzta a fiókból az említett kütyüket és Jenna kezébe nyomta – Praktikusabbnak tartjuk a laptopnál, könnyebb magaddal hordoznod és használnod, ha szükséges. A telefon pedig... jobb, ha van egy külön csak a munkának. – Maurizio újból összecsapta tenyereit, mintha ezzel lezártnak tekintette volna az ügyet.

– Ennyi volna? – mosolyodott el felhúzott szemöldökkel Jenna.

– Természetesen nem, viszont nekem mennem kell. – kacagott fel Maurizio reszelős hangon – Nyugodtan menj le, ismerkedj és fogadd a hívásokat vagy épp válaszolj az e-mailekre. Egyet Britta is küldött, egy apró tájékoztató, hogy Sebastian kikkel szeret interjút csinálni, milyen csatornákban részt venni és a többi, és a többi. – Maurizio felállt és kezet nyújtott Jennának, amit  megrázott – Üdvözlünk itt a Scuderia Ferrárinál, immáron hivatalosan is, remélem élvezetes lesz számodra!

Jenna kap még egy utolsó mosolyt, aztán egyedül marad. Tenyereibe fogja az arcát és csóvalni kezdi a fejét. Ténylegesen is részese lett ennek az egésznek.

Az asztalon heverő szerződés másolatát a táskájába helyezte el óvatosan, majd letrappolt a földszintre a többi pirosba öltözött emberkéhez. Ugyan kihez mehetne oda, egyáltalán mit mondhatna? Fogalma sem volt, így egyenlőre a felszolgálóhoz ment, kért egy bögre kávét és leült egy üres asztalhoz, ahol átolvashatta a Britta által küldött rövid tájékoztatót.