Én nem vagyok "buzi" !JELENLEG ÁTÍRÁS ALATT!

~ 1~

Fagyos idők jártak Vineland utcáin, forralt borral a kezembe sétáltam a korcsolyapálya felé. Vi már sokadik alkalommal hívott ugyanis legalább egy órája késtem.

- Hol a retekben vagy? - milyen kedves köszöntés

- Neked is Szia! 5 perc és ott vagyok- válaszoltam nyugodtan

- Örülök, hogy felébredtél Csipkerózsika ugyanis szarrá fagyok-szipogta

- A helyedben egy órával késböbb érkeztem volna ugyanis tudod, hogy mindig kések - talán tényleg kissé tulzottan is félvárról vettem az egészet.

- Vagy esetleg tanulj meg időben érkezni, barom - majd letette.

Igen azt hiszem ez a különbség egy baráti és egy legjobb baráti viszony között, az ember nem kertel oda vágja neked a tutit. Tudtam, hogy neki van igaza talán bevezetem újévi fogadalomnak a pontosságot.

Egy szál cigi még pont belefért az érkezésig, s addigra pont a borral is végeztem. Már messziről felismertem Vi-t. Apró termetű lány gyönyörű hosszú szőke haja vállán pihent. Fekete kabátja térdéig ért, nyakát sál fedte. Egyik lábáról lépett a másikra biztosan nagyon fázik már itt egy órája. Mindig elmosolyodom mikor őt nézem rengeteg emlékem kapcsolodik hozzá, el sem tundám képzelni az életem nélküle. Kicsi koruntól kezdve próbáltak összehozni minket. Magam sem értem miért nem próbáltam meg soha megszerezni. Talán mert tényleg ő a legjobb barátom ezért ilyesfata érzelmeket sem tudok táplálni felé.

-Szia, ne haragudj- köszöntem mikor már csak pár lépés választott el tőle.

- Szia - éreztem a hangjában a haragot.

- Tényleg változtatni fogok baba ne haragudj - nem is tudom mikor történt, hogy ráaggadtam a baba jelzőt, de pár éve már biztosan így hívtam. Reméltem most ettől megenyhűl a szive.

- Barom - mosolyodott el,igen a barom pedig az én jelzőm volt.

Szerencsémre sosem gondolt ő sem többet kettőnkről mint ami valójában volt. Nekem panaszolta a fiús gondjait ahogy ezt most is tette.

- Jacob megint kikosarazott, így is elég gáz, hogy én próbálkozom nála állandóan- panaszolta

- Már olyan sokszor elmondtam neked, hogy ne te fuss a fiúk után, baba gyönyörű lány vagy a fiúknak csöpög a nyála érted - mondtam miközben indultam a jégpálya felé.

- Ezt honnan veszed? - Kérdezte s hangjából újra sugárzott az önbizalomhiány.

- Én vagyok a csapatkapitány én hallgatom állandóan az öltözöben, hogy ki milyen jó csaj és tudod a te neved minden alkalommal elhangzik. - Egy cseppet sem túloztam talán az egyik legjobb csajnak tartják a suliban. Azt nem tettem hozzá, hogy minden alkalommal az is elhangzik, hogy meghúztam-e már.

- Azt hittem nem osztod meg velem az öltözös titkokat -vigyorgott. Nos valóban volt egy ilyen szabályom felé, sosem kérdezhetett az öltözőben elhangzottakról. Fiús ügyek amik egyáltalán nem rá tartoztak.

- A kivétel erősíti a szabályt - kacsintottam rá

- Na és a csajokkal miújság?- Valahogy gondoltam, hogy ez a kérdés el fog hangzani úgy ahogy az összes többi napon is elhangzik. Természetesen a válasz a nagy semmi, annyi de annyi lány keres fel állandóan. Minden túlzás és önteltség nélkül kijelenthetem, hogy jó csávó vagyok, de egyik sem érdekel. Nem fognak meg, semmilyen téren.

-Talán a nagy ő-re várok - vontam meg a vállam

Természetesen erre a válasz egy arcon röhögés volt.

- Ugyanmár Brian ez nevetséges 18 éves vagy, egy hokicsapat kapitánya aki minden csajt megkaphat a világon és te a nagy ő-re vársz? Ezt etesd meg mással- mondta miközben vette fel a korcsolyát.

Talán igaza van, dehát mitévő legyek ha senkisem tartja fent az érdeklődésem? Nem igazán akartam ezen tovább gondolkodni ezért inkánbb én is felvettem a korit és már mentünk is a pályára.

Egyáltalán nem tudtam korcsolyázni ami szerintem a hatodik esésem után mindenkinek aki csak a pályán volt egyértelművé vált.

Vi tipikus barát módjára jókat nevetett majd ezután segítő kezet nyújtott a felálláshoz én pedig bosszúból amiért kinevetett és amiért elhozott ide, magammal rántottam így már ő is a földön volt.

Nem sokkal késöbb Vi már egy barátnőjével csuszkált a jégen kézenfogva, míg én a korláttal ápoltam ilyen szoros kapcsolatot. Ugyanis ha elengedtem egyből pofára estem.

- Jézus! Ne legyél már ekkora punci! - Ordított Vi a pálya túlsó végéből.

Neki könnyű kiskorában a szülei beiratták korizni azon célból, hogy a lányuk műkorcsolya bajnok lesz ahogy az édesanyja is volt a halála elött. Úgyhiszem a szoros kapcsolatunk ennek is köszönhető. Volt egy olyan közös fájdalmunk amit csak az érthet aki elveszítette már a szülei valamelyikét. Én édesapámat veszítettem el, egészen pontosan a legjobb barátomat. Ennek két éve, de egyszerűen nem tudtam még sírni egyetlen alkalommal sem. Még azt hiszem fel sem dolgoztam, vannak napok mikor még felhívom őt, majd végig fut bennem a keserves érzés, hogy a vonal tulsó végéből sosem fog válasz érkezni.

Felbátorodva indultam előre ami egy pár tized másodpercig sikeresnek is tűnt utána azonban elvesztettem az egyensúlyom. Ahogy kapálozni kezdtem már tudtam, hogy újra a kemény jég vár rám, de tévedtem.

Ehelyett egy izmos kezet véltem felfedezni a honaljamnál. Ez a kéz mentett meg a biztos esés elől. Felnézve egy barna hajú s szemű srácot fedezhettem fel, hamar ki is egyenesedtem, de szavak még nem hagyták el a számat. Érdekes érzés járt át a testemen amit nem tudtam a helyére tenni. Nem mintha időm lett volna ezen gondolkozni ugyanis a fiú szeméből könnyen kiolvastam, hogy a köszönetemet várja. Nem mintha bárki kérte volna a segitségét.

-Kösz, haver - bolintottam s ma már sokadjára takarítottam le a ruhám.

- Első alkalom? - Hangja határozott volt és nagyon barátságos

- Olyasmi - vontam vállat

- Egyedül jöttél? - mosolygott

Kissé feszélyezve éreztem magam ahogyan kérdezősködött.

- Nem - Vi meg is jelent mellettünk, de volt egy olyan érzésem, hogy nem azért jött ellenőrizze a hogylétem, inkább a fiú érdekelte.

a srác tekintette megváltozott ahogy Vi-re nézett már nem tűnt olyan barátságosnak. Nem találkoztam még olyan fiúval akit lehangolna ez a gyönyörű lány megjelenése

- Szia baba, kösz, hogy mindig itt hagysz egyedül - Néztem rá szúros szemmel

- Úgy látom nem vagy egyedül - láttam a szemében, hogy nagyon tetszik neki a srác, viszont ennek viszonzását nem láttam a fiún.

- Vi ő itt...- elakadtam, mert igazából fogalmam sem volt a srác nevéről

-Simon - mutatta be sajtát magát...

Vi is bemutatkozott de a srác rá sem hederített.
Nem tudom percek vagy csak másodpercek teltek el, de egy ideig összeakadt a tekintetünk.

Nem tudom mit kerestem a szememében, s azt sem, hogy ő mit vélt felfedezni az enyémben.

Abban a pillanatban nem is érdekelt csak néztem és minden elhomályosított körülöttem...