Én nem vagyok "buzi" !JELENLEG ÁTÍRÁS ALATT!

3

Nem tudtam odamenjek- e vagy hazafussak. Bár elég megalázó lenne, hogy tizennyolc évesen hazafutok a probléma elől. Igen! Simon csak egy probléma! Rám nézett. Éreztem, hogy ég az arcom, elfordultam, egy másodperccel késöbb elém termett és széles vigyorral üdvözölt. - Szió Brian baby, annyira dögös vagy ma -csapott a fenekemre. Kinek képzeli magát ? Láng vörös lehetett a fejem. Egyszerre voltam zavart és ideges.
- Te normális vagy? Minek vagy itt egyáltalán ? Azt hiszed, hogy csakmert megmentettél mostmár folyton velem kell lenned ? Nem érdekelsz,én nem vagyok buzi!! -üvöltöttem, mire mindenki minket nézett. Nem érdekelt egyszerűen feldühitett, hogy azt hiszi megtehet bármit!
Egy kis ideig néma maradt majd újra mosolygott - Nyugi Brian baby, semmi baj - hangja nyugodt volt. Újjaival végig simitotta az arcom mire úgy éreztem elájulok. Bőröm bizsergett érintésétől. Kezem mozdíthatatlanná vált. Olyan érzést váltott ki belőlem egy érintéssel ami egyetlen lánynak sem sikerült korábban,semmivel. Hogyan? Miért ?? Azt kivánom bár ne lennének érzéseim. Nem akarok más lenni. Nem lehetek más.
Mégis abban a pillanatban úgy éreztem minden teljes és tökéletes. Igen, ezt váltotta ki belőlem egy ártatlan érintéssel az arcomon. De nem érdekel! Ez nem jelent semmit..csak azért van mert új dolog, ezáltal új érzést vált ki belőlem..
Hátat fordítottam és kimentem a teremből most úgy éreztem ez a jó döntés. Nem akarom látni.

Simon szemszöge:
Minden erőmmel próbáltam a laza énemet kihozni magamból.
De ez a srác nem olyan mint a többi. Megérint az ártatlansága és az alázatossága. Annyi mindent látok benne. Akarom őt soha nem akartam még senkit ennyire! Pedig mégcsak nem is ismerem igazán. Amikor kiviharzott a teremből utána akartam menni de nem tettem.
Tudom, hogy időre van szüksége, valószinűleg azzal sincsen tisztába, hogy homoszexuális.
Engem mindig elítéltek érte.
Még sosem feküdtem le senkivel, mert csak futókapcsolataim voltak, amiket nem is élveztem igazán. Azért választottam ezt a sulit,mert tudtam, hogy Brian idejár. Iskolát pedig azért váltottam, mert édesanyám meghalt és így egyedül maradtam volna abban a nagy lakásban ígyhát elköltöztem, vissza a hugomhoz.
Édesapámat nem ismerem, sosem érdekelte, hogy van egy fia, kihasználta anyát majd eltűnt. Igazán hősies apa, mondhatom. Azóta mióta felszívosott a hugommal állandóan kajtatunk utána. Ő most épp ezt teszi.
Azt hiszem még most sem tudtam kiadni magamból azt a fájdalmat ami gyötört anya halála miatt.
Az óra után megkerestem Briant.
Próbáltam kevés érzelmet bele vinni a beszélgetésbe, nehogy megzavarjam. - Nagyon gyorsan kifutottál a teremből ennyire félsz tőlem? - kérdeztem egy sunyi mosoly keretében.
- Csak idegesítesz ennyi- vonta meg a vállát de láttam, hogy vörösödik az arca, megint.
Istenem ezzel megőrjit! Pulcsiját húzogatta zavarában. Állati aranyos képet mutatott...
A számat kezdte el figyelni majd sajátjába harapott. Atyaég!