Unexpected Changes《 2.》[SZÜNETEL]

2. Sietős főnök

Furcsa ez nekem. Arra nem kiváncsi esetleg, hogy hány éves vagyok? Vagy bármi? Látszott a hangján, hogy siet, de ez akkor is elég érdekes..

Viszont a pénz vezérelt, ezért felvettem egy sötétkék inget, egy fekete nadrággal, felkentem valami sminket, ami amúgy nem jellemző rám, csak szemceruzát használok, de most felkerült egy vörös rúzs is, sőt még a régi highlighteremet is előkapartam.

A végeredmény vállalható lett.

Gyorsan előkaptam a telefonom, megkerestem a cég publikus címét, és a térkép segítségével 20 perc alatt odataláltam a kikeresett helyre. Inkább telekre. Az óriási nyitott kapu tetején egy nagy tábla ékesedett Allestore felirattal. Ahogy körbenéztem láttam pár épületet és egy óriási raktárat. Megnyugtatott a tudat, hogy legalább létezik a cég, de azért lassú léptekkel közeledtem az Iroda nevezetű objektumhoz. Három szolid kopogtatás után egy magas férfi ajtót nyitott nekem.
-Jó napot, Kiss Dániel vagyok-nyújtotta a kezét- miben segíthetek?
-Üdv- ráztam meg-Varga  Kata vagyok, körülbelül egy órája beszéltünk telefonon.
-Oh, igen. Üljön le- tessékelt be.

Óvatosan helyet foglaltam. 

-Szóval munkát szeretne?-hadarta. Csak néha pillantott rám, általában a számítógépjén foglalatoskodott.

-Igen, minél hamarabb egy alkalmi munkát-mondtam.

-Elnézést- vette fel a csörgő telefont, majd kiviharzott a szobából.

Meglepődve néztem a becsapott ajtót.

Ez az ember nem fura, csak túlságosan elfoglalt. Pedig már azt hittem, hogy valami kamu munka és el akar rabolni, hogy utána szexrabszolgát neveljen belőlem.

Percek múlva jött vissza.

-Szóval minél előbb. Kérem a személyit, lakcímkártyát, és TAJ kártyát.

Gyorsan elővettem amiket kért és a kezébe nyújtottam.

-Hm. Amennyiben 18 életévét még nem töltötte be szülői aláírás szükséges-mondta, és közben kinyomtatott pár lapot amiket aláírt- itt írja alá- mutatta.

Pillanatok alatt átolvastam a sorokat, és aláírtam ahol kérte.

-Ezt meg a  gondviselője írja alá- nyújtott még egy nyomtatványt.

-Rendben-pakoltam el- akkor mit is kellene pontosan csinálnom?

-Máris-kapta elő a Walkie Talkieját-Botond lenne egy kis dolgod, gyere az irodába.

Dániel úr folytatta sürgést, én pedig szótlanul vártam addig amíg egy kb. 25 éves szőke srác nem  jött be.

-Szuper. Mutasd meg neki, hogy mit kell csinálni, vezesd körbe- mondta fel sem nézve a lapok közül.

-Szia, Köllőházi Botond vagyok, neked csak Boti-kacsintott- téged hogy hívnak?-kérdezte miközben kivezetett az ajtón.

-Varga Kata-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Szép név-vigyorgott-hány éves vagy?-kérdezősködött miközben átsétáltunk a raktárba.

-17-motyogtam és próbáltam a földet bámulni.

-Hmmmm, akkor csak 7 év van köztünk-kuncogott, majd kinyitotta a bejáratot.

-Hát ez szuper-mondtam szinte magamban.

-Szóval az lenne a dolgod eleinte, hogy olyan dolgokat amiket a vásárlók 10-es csomagokban vesznek becsomagolni így. Itt vannak például a kilincsek. A vevők általában 10-et kérnek, de itt egyesével vannak. ezeket kéne normális packokba csomagolni, hogy mi gyorsabban tudjunk szedni-magyarázta egy króm kilincset fogdosva- és persze csak az ugyanolyanokat. Ez itt F4 410-es, ezt nem szabad sem F2-essel, sem F4 205-össel összarakni.  Aztán, ha ezzel végeztél vannak műanyag csomagolású kertbe való cuccok amiket lehet ugyanígy tízesével. De azok ott vannak hátul a T5-ben. De nyugi nem mindig lesz ilyen unalmas, majd szedsz te is. Végülis az alkatod meg van hozzá, ahogy nézem-érintette meg a vállam és végignézett rajtam- khm, igazából ennyi-tért észhez, és csak úgy otthagyott.

Tisztára ledöbbenve, földbegyökerezett lábakkal néztem magam elé. Ha tehettem volna utána mentem volna, hogy elküldjem valahovaa messzire, de még el sem kezdtem dolgozni, nem akartam már az elején elrontani a hírnevem.

Ezért próbáltam a legjobbra gondolni: Botond biztos csak azért érintett meg mert nehezen tud beilleszkedni a tarsadalomba és csak testi kontakttal tudja kifejezni önmagát. Szóval így akarta leírni, hogy örül az új munkaerőnek. Igen, biztos így volt.

Miután sikeresen megnyugtattam magam a buta fejtegetéssel az ajtó felé vettem az irányt, és amikor már majdnem kimentem rajta valaki megérintette a vállam.

Mosolyogva hátrafordultam Botihoz, aki egy szatyrot nyomott a kezembe.
-Szerintem jók rád-mondta.
-Köszi-hadartam és kisiettem az épületből.

És a ruhaméretemet is csak azért nem kérdezte meg, mert nem akart zavarba hozni, véletlen sem kan vágyai miatt.

De azért remélem fehérnemű nincs közte, mert akkor lőttek a hitemnek.

Egy kissé megszeppenve tartottam hazafelé. Útközben vettem magamnak egy doboz cigit, amiből egy-két szálat elszívtam kellemes séta mellett.

A telefonom csörgése zavarta meg az utca nyugalmát.

-Hol vagy?-kérdezte unottan anyám.
-Úton haza-mondtam szinte kedves hangon.
-Jó, mert mi mennénk el wellnessezni apáddal, hagyok pénzt az asztalon.
-Először is nem az apám, másodszor pedig várj meg.
-De te úgy se jössz-nevette el magát.
-Nem mondod, de alá kell írnod valamit, sietek.
-Haladjál-rakta le, de akkor már az utcánkban voltam.

Épp akkor szállt be a kocsiba, és letekerte az ablakot.

-Holnaptól dolgozni fogok, hogy elmehessek BTS koncertre-értem oda és benyújtottam a lapot-itt írd alá.

-Dolgozni?-kacagott- a szobádat nem tudod rendben tartani. A hülye banda koncertje miatt? Nevetséges vagy.
-Csak írd alá- sürgettem.
-Nem is fogsz annyit keresni-firkantotta a kijelölt helyre a nevét-csak csalódni fogsz.
-És téged az érdekel?
-Ja nem, csak gondoltam szólok-vigyorgott, majd elhajtottak a szemem elől.

Vállrántva mentem be a lépcsőházba, majd fel a lakásba. Az asztalon tényleg ott volt valamennyi pénz, azt felkaptam és elraktam.

Mivel a megszokott összegnél több volt kikészítve rosszat sejtve  kinyitottam a hűtőt. Igen, jól gondoltam, üres volt.

Nagyokat sóhajtva hagytam el megint a házat, hogy bevásároljak, amit közeli kisboltban tettem meg. Vettem pár alapvető hűtőbevaló élelmiszert, meg vettem kenyeret és mai ebédnek mirelit kaját.

A nap többi része unalmasan telt, ettem, tévéztem és lelkiekben felkészültem a holnapra.

Izgulok.