Kirishima X YUUNA (Black)

Kirishima x Yuuna (black) 1.

Egy fekete hajú fiú lépett be a terembe. A haja mint már említettem fekete volt. Nem volt túl hosszú, sőt egész aranyos a haja. Körbenézett az osztályon. Szegény fiú még jobban meg lehetett ilyedve nálam. Mikor körbeért a tekintete, rám nézett. Gyönyörű vörös szemeiből áradt az erő, de az arca másrol árulkodott. Az osztályban csak 6an voltunk, ő mégis mögém ült. Mikor mellém ért végigmért. Nem ismertem így kicsit megszeppentem. Talán ő is olyan lesz akit jobb kerülni? De ebben a pillanatban megszólalt.
-ne haragudj, mögéd ülhetek?-kérdezte félénken. Valahogy erőt adott a félénksége így mosolyogva felálltam, kinyujtottam a kezem és bemutatkoztam.- szia yuuna vagyok. Persze foglalj helyet.-ő is hasonlóan reagált.
-szia Kirishima Eijiro vagyok.-mutatkozott be. Kezet ráztunk majd leült. Ekkor kinyílt az ajtó. Egy szőke srác jött be. Szinte ordított róla az arogancia és taszító volt a kisugárzása. Rámnézett majd Kirishimára, elfintorodott majd leült 3 sorral alrébb. Ledobta a cuccait majd a padra ült. Kirishima ekkor felállt és odasétált.
-szia. Kirishima Ei...-kezdte a bemutatkozást kinyujtott kézzel de ekkor az új fiú félbeszakította.
-ki a franc kérte hogy ide gyere? Húzz már el.-ordította majd elfordult. Kirishima elszonorodott majd kisétált a teremböl. Felálltam és utána indultam mikor a szőke srác odasétált hozzám.
-most utánamész pátyolgatni? Olyan szánalmas.-mormogta majd elfordult.
-kapd be...egy rossz szót nem szólt.-szoltam rá majd tovább indultam. Az ajtót tiszta erőböl bevágtam majd az ablakon át megláttam Kirishimát amint egy padon ül és eszik valamit. Kimentem és odaültem mellé.
-a szőke srác miatt vagy így magad alatt?-kérdeztem, kezemet a vállára téve majd végig simítottam a könyökéig. Ekkor rámnézett és elpirult.
-én..miatta is, de..-kezdte össze vissza dadogva.
-figyelj nem akartalak felidegesíteni.-mondtam mosolyogva. Ő csak a fejét rázta.
-a szőkével ne is törődj...törődj inkább azzal aki élvezi a társaságod.-mondtam neki, természetesen magamra célozva.
Erre ő ismét elpirult.
-magadra célzol?-kérdezte,miközben gyönyörű vörös szemeivel az arcomat vizsgálgatta. Nyeltem egyet és kiböktem. Féltem mit gondolna rólam, hisz alig ismert.
-igen.-mondtam majd készültem hogy elviharzok. Hisz kinek kellene az én társaságom? De ekkor meglepett egy hirtelen mozdulattal. Felállt és megölelt.
-yuuna te mégis miért sírsz?-kérdezte. Ekkor eszméltem rá hogy folynak a könnyeim.
-bocsáss meg, velem még egy fiú sem volt ilyen kedves.-sugtam a fülèbe.
-de hát én semmit nem csináltam. Csupán udvarias voltam.-mondta miközben lágyan simogatta a hátam.
-hozzám csak akkor szóltak mikor a kajapénzemet kérték el vagy jöttek megverni.-mondtam el a legféltettebb titkomat, közben a ruhájába markoltam fájdalmamban.
-bárcsak ott lettem volna. Yuuna én sajnálom.-kicsit hátrébb húzódott de még mindig ölelt, csak most intim közelsègbe került az arca az enyémhez.
-De miket beszélsz , hát nem ismersz.-mondtam lesütött szemekkel.
-Évek óta már hogy hős akarok lenni, egy hős nem nézi tétlenül hogy egy másik embert bántanak. Az nem hogy nem hős, az nem ember.-mondta miközben magához húzott. Megszeppentem, féltem hogy meg akar csókolni.
-ne félj-tette hozzá-csak szeretnélek megvigasztalni.-mondta majd lágyan megpuszilta az arcomat.-se hős, sem pedig férfi nem hagyná hogy egy lány szenvedjen.
Nem tudtam parancsolni az érzéseimnek. Kitört belőlem a sírás és megöleltem.-a legjobb barátom leszel. Nem hagylak elmenni. Szükségem van rád.
-yuuna-mondta majd puszit adott a fejem búbjára.-leszek a barátod szivesen. Utánam jöttél az előbb pedig te sem ismersz.-mondta.
-nem is tudom..talán mert annyi hely közül pont a mögöttem levőt választottad-mondtam mosolyogva.
-mert olyan aranyosnak tűntél és olyan szépen néztél rám.-mondta majd ismét arcon puszilt.