Millie

2

Millie ugatott örömében. Fanni és Dávid olyan lelkes volt, a szemükben úgy látszódott a szeretet, hogy a kiskutya akaratlanul is ugrabugrált. A gondozó kiemelte Millie-t, majd Fanni kezébe adta. Néhány perccel később pedig már egy fura szagú dobozban utazott.
Fanni benyúlt a rácson.
- Szia, Millie! Mi vagyunk az új gazdáid! Nagyon fog tetszeni neked az otthonod, hidd el nekem! Biztosan barátok lesztek! - örvendezett. Millie alábbhagyott a lelkesedéssel. Hogy mi? Mi az, hogy "barátok lesztek"? És kivel? Hm. A kutyusnak nem tetszett, amit Fanni mondott. Mi van ha... Te jóságos ég!
Millie megremegett, majd ugatni kezdett. Fanninak és Dávidnak már van kutyájuk? De miért? De hogy? Nem fért a fejébe. Azért hozták haza, csak hogy a kutyájuk ne legyen magányos? Kaparni kezdte a rácsot, idegesen ugatott. Hiszen nem is szeretik őt!
“Vigyetek vissza! Vigyetek vissza! „ Millie egyfolytában ugatott.
- Nagyon izgatott - állapította meg Dávid, Fanni aggódó arcát látva.
Micsoda? Dehogy! Azonnal tessék őt visszavinni! Mégis hogy...
Millie fáradtan roskadt le. Kis fejecskéjét két mellső mancsára fektette. Hiába volt vele Fanni és Dávid, magányosnak érezte magát.

[10 perccel később]

Millie már tartott attól, hogy egy hatalmas dán doggal vagy egy agresszív labradorral kell szembenéznie. Ám sem dán dog, sem labrador nem volt a házban. Sőt, egyáltalán egy kutya sem volt a házban.
Millie megnyugodott. Az egész egy nagy félreértés volt!
Boldogan kocogott végig a folyosón, szemügyre véve mindent. A konyha fura ételszagot árasztott. De hát egy konyha csak nem áraszthat fürdővízszagot, nem igaz?
A kutyus boldogan végigszimatolt minden apró részletet.
“Végre! Egy igazi otthon! „ De ekkor megtorpant. “Mi ez a különös szag? „
Ismét átfutotta az agresszió, minden teste megremegett, mikor megérezte egy másik, nem túl barátságos kutyának a szagát. Tehát igaz volt. Ez a ház már egy másik kutyáé.
Ám a szagot hiába érezte Millie, magát az ebet nem látta.
Nyugodt tekintettel baktatott át a nappalin.
Fanni és Dávid mosolyogva követték.
Millie nagyon boldog volt, ugyanakkor kissé félt is. Vajon ez a különös szag egy kutyáé, vagy csak rosszul érzi? A levegőbe szimatolt, majd nyüszítve megrázta magát. Ez határozottan egy kutya szaga. Millie-nek nem tetszett ez a szag. Olyan "barátságtalan" szag volt. És megijedt.
A lépcsőn ekkor dübörgés hallatszott, majd egy kis nyikkanás, és a yorki egyből tudta, hogy nem nagy kutyával lesz dolga. Fanni izgatottan nézte a jelenetet, Dávid pedig átölelve figyelte Millie-t.
- Á, hazajöttetek? - még egy dobbanás hallatszott a lépcső felől.
- Szia, anya. Hazahoztunk egy aranyos kutyust. - mosolygott Fanni.
Fanni anyukája, egy világos hajú, néhol már őszies tincsekkel "rendelkező" asszony lépett oda Millie-hez. Mögötte egy fehér pacni kocogott.
Millie reszketett. Az asszony (Dávid úgy nevezte, hogy Ica néni) felemelte az apró jószágot.
- Nézd csak, Dan! Itt egy új barát! Hát nem aranyos? - mosolygott. A westi kutya csak akkor vette észre Ica néni karjaiban Millie-t. Egyből átváltozott rideg, mérges kutyává. Morogni kezdett, majd hangosan ugatott. Fanni döbbenten emelte fel. Dan még a karjaiban is ficánkolt.
- Hé, mi ütött beléd, kutyus? Nem tetszik neked az új barátod? - kérdezte gyengéden. Dan csak morgott. “Ez nem egy barát! Hogy kerül ide? Ez az én otthonom, vigyétek el! „
Fanni szemében könnyek gyűltek, mintha csak értette volna, mit mond Dan.
- Azt hittem...
Millie Ica nénire nézett. Mindenki nagyon barátságos volt vele, csak Dan nem. Pedig azt szerette volna, hogy őt dédelgessék! Csak őt szeressék! De ezek szerint ő csak azért kell, hogy Dan ne legyen magányos. Akkor el is mehet.
Kiugrott Ica néni kezéből, és egy puffanással ért földet. Kiszaladt a kutyaajtón (Dan azt is a sajátjának tekintette), és a kertben egy bokor tövében meglapult. Mire Fanni, Dávid és Ica néni észbe kaphatott, már nem volt a házban.
Fanni sírva fakadt, Dávid egyből odarohant hozzá. Suttogott neki olyanokat, hogy "minden rendben lesz", meg még puszit is adott neki, de Fanni nem törődött vele. Csak az ölelést viszonozta. Letörölte könnyeit.
- Azt hittem, jól kijönnek, de nem így történt. Most mi legyen? Millie olyan aranyos, de Dan is! Nem hiszem el...
- Nyugi. Megoldjuk. Egy hét múlva már boldogan alszanak egymás mellett - mondta mosolyogva Dávid, majd megint megölelte. Millie az ablakból figyelte őket. “Ők szeretik egymást. Értem nem jönnek ki, hogy megöleljenek? „ Nyüszíteni kezdett, de nem hallották meg. Nem is sejtette, hogy Fanni, Dávid és Ica néni róla beszéltek. Nem is sejtette... hogy Dan meglátta az ablakban.