Semmi Mással, Csak Szeretettel

1. Fejezet

Hallottál már szerelem első látásról... igen pontosan... sokan nem hisznek benne... idáig én se hittem benne míg meg nem láttam őt...

Hol is kezdjem...
Úgy szeptember környéke volt, már sárgultak a levelek és a madarak elmentek. Minden kezdődött előröl, újra táska, újra pad, új suli... 3 legrosszabb kombináció tudom... az osztályom nem különbebb mint a régi, itt is van drog, szex, pia, cigi... ennyi lány között csoda hogy meg van a férfiasságom...ez egy lányos suli... de  én egy dolgot nem értettem soha... attól hogy egy lány fiús az oké! De ha egy fiú lányos az biztos buzi már... az elején nem hittem hogy lesznek barátaim, én is nyomi, kocka fiú vagyok, aztán kiderült hogy nem is annyira fogyatékos az osztályom... 28ból talán akad 6 ember aki normális is... bevallom mikor év nyitó volt pont nem belőle néztem ki hogy elkezdek vele beszélgetni, kék színű volt a haja... kinevettem legbelül pedig most hogy ismerem távolról sem látszik másnak mint egy jó szívű lánynak... Anna nem az a nyílt típus... Sok gyötrelmes és fájdalmas dolgon ment át és én örülök annak amilyen... a tanárok itt se különbebbek, mindig csak a házik, dolgozatok. Istenem, még csak 2 hete járok ide de már utálom... A reggeli buszozás még türhető. A volt osztály és évfolyamtársaimmal szoktam reggel buszozni de beszélni nem nagyon szeretnek, csak én nem vagyok egész reggel fáradt? Jó kell egy kis idő mire magamhoz térek de akkor is... Mindegy, nem is ez a lényeg.
Aztán nap napot követett... hétvége, majd hétfő... egyik lánnyal nagyon jóba kezdtem lenni... most azt hiszitek Annával mi? Pedig nem... megvan az az érzés mikor a szívetek a torkotokban dobog? Vagy mikor ránéztek és minden időtlennek tűnik... ez van mikor meglátom reggel és ez van mikor beszélgetünk ... de nem tudom hogy mondjam el vagy hogy egyáltalán elmondjam? Remélem ezt nem fogja olvasni... Na de ne szaladjunk ennyire előre...
Kezdjünk is bele...
Hát egy esős keddi napon kezdődött minden... én felkeltem és szokás szerint nem találtam semmi normális ruhát. Szóval még a buszt is majdnem lekéstem.... vidéki vagyok... 2órát kell maximum buszoznom. De nagy nehezen beérek a suliba és mikor belépek a terembe meg látom Annát ahogy zenét hallgat és megint a gondolataiba menekül. Az ablak felöli padsorban ül, legelső pad, ablakfelöli szék... mindig ott az az érzésem hogy azt a helyet nekem tartogatja, ezért oda ültem mellé. Feketében volt mint általában! Nem látszott az arcán de éreztem hogy egy picit örül hogy nem más mellé ültem vagy hogy nem ül magányosan... jó volt látni megint!
Aztán megszólít:

- Milyen óra lesz?
- Irodalom... -válaszoltam egy picit lányosabb hangon
- Köszi! - és lezárta a beszélgetést, de én mégis megkérdeztem hogy,
- És amúgy megcsináltad a házit?
- Nem szoktam házit írni. - válaszolta Anna és mire mondtam volna a következő mondatom jött a tanár!
Nem az a szigorú, de nem is az a kedves tanár! Szokásához hűen elkortyolgatja a kávéját míg beírja a hiányzásokat és a késéseket! Sokan késnek de nem is nagyon érdekelnek azok! Miután beírt mindent közli hogy Röpkét fogunk írni a Görög Istenekből! Örültem mert figyeltem előző órán és megjegyeztem. Meg is írtam... de miután befejeztem láttam hogy Annáé üres. Csak a neve és az osztály volt felírva rá. Ezért neki suttogtam hogy,
- Anna! Leírhatod ám!
- Jah... Köszi, de nem! -válaszolta Anna határozottan

Kicsöngettek!
- Siess, megvárlak! - mondta Anna
- Rendben! - és megnyugodtam hogy nem egyedül leszek legalább el ebben a suliban!
Kilépve a teremből megláttam őt, ahogy a szemünkkel egymásra pillantottunk egyből tudtam hogy ő az igazi. Ő is kilencedikes... csak egy pillanatra láttam... de perceknek tűnt... míg a Anna azt nézte melyik teremben leszünk a mobilján, én addig végig néztem míg bemennek a terembe amelyikben az előbb voltunk...
- 16! A 16os teremben leszünk! Jössz?
- Persze, jövök!- feleltem
- Anna... Amúgy nem ismered azt a pici lányt aki utoljára ment be a terembe?
- De... azt hiszem Liza... Miért kérded?
- Jah... semmi... csak érdekelt!
És elindultunk a 16os terem felé!