Semmi Mással, Csak Szeretettel

2.Fejezet

A második órám matek volt. Mikor Annával vagyok mindig azt érzem hogy mintha minden ember megbámulna minket. Főleg az osztályom. De Anna nem veszi figyelembe csak megyünk tovább a lépcsőn felfelé a 16os terembe. Belépve a terembe látjuk hogy a többiek nevetnek és csak a mi helyünk maradt üresen, így hát elfoglaltuk az ablak felőli padsorban lépő legelső padot. Szeretek elől ülni.
- Milyen óránk is lesz? - kérdezte egy nagyon picit elmosolyodva majd újra azt a szomorkásabb arcát vette fel
- Matek - válaszoltam - és amúgy...miért... izé...
- Mit szeretnél mondani? - és ült mellettem és várta hogy kinyögjek pár mondatot hogy tetszik a haja.
- Hagyjuk inkább, mindegy! Hülyeség! - és szerencsémre pont becsengettek!
És jött a tanár! Az a tipikus, zsémbes, öreg matektanár, krétaporos ujjakkal és rettenetes ruhákkal... És már mondta is a magáét... de én csak arra a lányra tudtam gondolni... Muszály lesz megismernem csak még nem tudom hogy... és ahogy kiléptem a gondolataimból egyre jobban éreztem hogy ez amit magyaráz nem értem! Anna ugyanúgy firkálgatott a füzetébe mint eddig minden órán, de az anyagot írta rendesen... a tanárúr csak írt és írt a táblára... ahogy végig néztem a többieken láttam az unalmat és a szünet iránti vágyat!
És akkor meghallottam a legszebb hangot... kicsöngettek! De nem örültem neki nagyon mert most tesim lesz és egyedüli fiúként nincs hozzá sok kedvem. Mint mindig Anna megvárta míg elpakolok és együtt elindultunk az öltözők felé... és én bementem a fiú öltözőbe... bűzlött a dezodorok szagától, ráadásul még egy ablakot se tudtam nyitni... most van kaja szünet de nem szoktam hozzni semmi kaját ezért leülök és inkább telefonozok és ücsörgök csöngőig. Fehér pólóm és kék gatyám volt... próbáltam olyan pólót keresni amin nem látszik annyira a hasam de nagyon siettem reggel... És újra becsöngettek!
Mire kimentem már kint áltak és várták a lányok a tanárt. Szokás szerint kamu felmentések! De jön a másik tesi tanárnő és közli hogy a mi tanárunknak eltört a lába és most egy darabig össze leszünk vonva a másik osztállyal... és nem hittem a szememnek... Ott volt ő, Lisa... gyönyörű mosolyával, igéző tekintetével és szépséges hajával... ő is fehér pólóban és egy fekete cica nadrágban van.
- Gyerünk be a terembe!- szólt a tanárnő