Minden úgy történt, ahogy az a nagykönyvben benne volt. Anyám mindenről gondoskodott, mindenkivel megfelelő hangerővel ordított és nem tűrte, ha valami nem úgy működik, ahogyan az ő megálmodta.
Pedig ez az én esküvőm volt.
Persze én is imádtam. Azt, ahogyan a fehér ruhámon megcsillan a nap fénye, azt az arcot, ami visszanézett rám a tükörből. Boldog voltam és az sem érdekelt, hogy anya melyik pincérnek a fejét üvölti le azért mert nem sorrendben szolgálta fel az előételt a próbavacsorán. Úgy éreztem, hogy tényleg boldog vagyok.
Minden rendben volt. Velem voltak a legjobb barátnőim, - a koszorúslányaim - és a barátaim. Szombat reggel volt és minden, valamint mindenki úgy viselkedett, ahogy azt elvártuk. A vőlegényem, Zack, aki a világ legjobb férje lett volna és nagyszerű volt, egy igazi hercegként próbált levenni mindenkit a lábáról a karizmatikus kisugárzásával.
De aztán megérkezett Louis, és ahogy ültünk a szobában, teljes harci díszben, a szívem őrült módjára kezdett viselkedni. Louis három évvel ezelőtt, mikor véget ért az egyetem egyetlen kérdést tett fel, amit ezen a szombaton ugyanúgy nekem szegezett.
Most boldog vagy Chars?
YOU ARE READING
To the life - h.s.
FanfictionEgy normális életben - ahol Cass nem önmaga - talán úgy végződött volna az a szombat, ahogy kellett volna. Felébred, megmossa a fogát, felöltözik és kimondja azt a szót, amitől a normális élete, talán egy kicsit boldogabban folytatódik. De a legjobb...
