A zombi lány

2.rész

Miután "meg ebédeltem" vissza tértem az azelőtti helyre, ahol Bence észrevett. Volt ott egy papír.... Remek. Nem tudok olvasni... tök jó zombinak lenni. Komolyan 😒 Mikor már eleget idegeskedtem, eltettem a papírt... próbáltam, de rájöttem hogy a zsebem lyukas. Hurrá! Nem szeretnék annyira ideges lenni, mert akkor nem vagyok önmagam. Már mint, úgy nem vagyok önmagam, hogy "át veszi az irányítást" a zombi énem, azaz az ösztöneim. Szóval a papírt felvettem.... hülye kezek, nem jók semmire. Bezzeg ha embert kell ölnöm, akkor arra jók 😬. phuuuu, jól van Lili semmi baj, számolj el 10ig. NEM TUDOK SZÁMOLNI. 😣 uuuugh... Nyugi, nyugi, semmi baaaaj. Egy nagy lófaszt nincs semmi baj, hisz zombi vagyok! 😫 Valaki elkezdett kuncogni, a toporzékolásomon. Bár hol felismerem ezt a kuncogást. Bence. De mit keres itt? Szépen lassan meg fordultam, mint a filmekben mint a meg ijedt személy, vagy mint a lassított filmekben. Persze, a fegyver az elmaradhatatlan.

-Szia Lili.- ó nahát, tudja ki vagyok... Mérges voltam, mert nem ölt meg, és ezt észre is vette.

-Ne haragudj, hogy nem öltelek meg, mikor meg kértél. Csak nem tudtalak. Nem tudom hogy hallottad. De én is szeretlek.- gyűltek könnyek a szemébe, így nekem is. A szemem a megszokott rózsaszínre váltott. Mint mikor még éltem. Értitek.

-Tök hülye vagyok, hogy egy zombihoz beszélek-"durcisan" néztem, azzal a "na, kösz" pofával. Persze még mindig nem jöttem ki a fák takarásából. Ki tudja ki lát meg minket... engem.

-Egyáltalán tudsz beszélni?- meg ráztam a fejem, és elszomorodtam.

-Vagy egyáltalán számolni, olvasni, vagy emlékszel a többiekre?- meg ráztam a fejem.

-És rám?- bólintottam. Hisz más kép nem is emlékeznék most önmagamra. De persze a beszélgetést meg kellett zavarnia Márknak. Ünnep rontó. 😒 Egyébként Márknak barna a haja, ugyan olyan szürke katona ruha, és egy shotgun a hátán. Miért nem emlékszem a többiekre, csak Bencére?

-Kivel beszélsz Bence?- kérdezte össze szűkült szemekkel. Rá pillantott, majd rám, de már nem látott a helyemen, mert máshova mentem, hogy ne tudja hogy itt vagyok.

-Senkivel- mondta - Már senkivel - mormogta az orra alatt.

-Tessék?-

-Mi, ja semmi. Nem beszéltem senkivel. Csak mint ha láttam volna valakit a bokorba, de az csak egy mókus volt.- vakarta meg a tarkóját idegességében.

-Mind1 Kitti hívat minket.- mondta. Kitti.... Olyan ismerős... Hát persze. Hisz a barátnőm... volt. Már azt sem tudom hogy mi van vele. Lehet hogy nem kedves, de attól tud jó fej lenni. A kis "antiszocs" khmm..... így hívta magát a barátok közt. Na mind1. Meg próbálhatok kémkedni hogy mi az. Bár van egy riasztó az ajtónál. Báár lehet hogy engem "elfogad" mert régebben én is itt voltam. Oké, bementek, most jövök én. Szépen betettem a lábam. A ló pikulába, be riasztott. Épp hogy érkeztem vissza futni... zombi lassúsággal az erdőbe, mikor kijött 3 szürke ruhás katona. Hát persze hogy be kellett riasztania, mert ez nem egy film, vagy könyv, hogy a főszereplőnek minden meg adatik. Nem, ez a rohadt valóság ahol zombiként élek, és nem bírok meghalni, és valamiért nem is akarok. A szemem pirossá vált.... Hogy honnan tudom, fénylik. És ez azt jelenti, hogy elkell tűnnöm innen, mert meg találnak, + az ösztöneim.... tudjátok. Szépen rohanok, miközben mérgelődök, és itt most minden elsötétült.