Emlékszem még, milyen volt.
Veled.
Ahogy kezem a tiedben, nyugalomban pihent.
Elmúltak az idők, elteltek a napok.
Nélküled.
Nevettem, mosolyogtam, boldog voltam.
Veled.
Mára mindezt gonoszan felváltották a könnyek.
Tudok még nevetni, de csak keserűen.
Nélküled.
Álmodtam már szépet és szomorút.
Veled.
Igazgyöngy voltál, vagy egy elhunyt szerettem,
S most minden reggel egyedül ébredek.
Nélküled.
Mennyi élmény, emlék, közösen.
Veled.
Mennyi hiba baj, vita, mikor senki sem enged.
De jobb volt így, hisz törődtél.
Velem.
Tüskés, szúrós a legpuhább párnám is.
Nélküled.
Bimbót hajt a rózsa, virágzik, elhervad, elhal.
Mint én most, holott nemrég még szerettelek.
Téged.
2017.09.01
YOU ARE READING
Nightshift
Poetry"A kreativitás és a múzsa csókja mindig éjfél után érkezik." Saját verseim rövidke, de folyamatosan bővülő gyűjteménye 📖
