Házisárkány

- Lásd be, Charlie, ez már nem a te tereped! - kiabál rám Rodion, miközben megragadja a hatalmas állat egyik láncát. Küzdök én is, mert bár fajához mérten igen kicsi példány ez a Magyar Mennydörgő, az esze jobban vág bármelyik sárkányénál, mint amivel a harminckét évem alatt találkoztam. Csodálatos állat, hetek óta próbáltuk elfogni, de őt nem lehetett tőrbe csalni, ha minket nem vett észre, a kelepcét fedezte fel, szinte láttam a szemében, ahogy felméri a terepet, majd érintetlenül hagyva azt elrepült. Minél több ideje űztük, annál jobban a magaménak akartam azt a dicsőséget, mely az elfogásával jár, ám most, hogy szinte a markomban van, a mámor mellett a félelmet érzem. Rodionnak tagadhatatlanul igaza van, ebben a szakmában öregnek számítok, a reflexeim nem az igaziak már, az erőm is fogyatkozásnak indult, mégis túlságosan akarom ezt a páratlan lényt. Ő lesz az utolsó, egy méltó befejezés...

- Az enyém lesz! - mordulok vissza elszántan a férfinek. Megvannak a speciális varázslatok, melyekkel térdre kényszeríthető a legveszedelmesebb sárkány is, s minden eszközünk ahhoz, hogy ártalmatlanná tegyük. Bár nem jelentették, hogy mostanában egy fekete szörnyeteg égetné le a városokat, falvakat, ez a teremtmény módszeres vadász, egyre közelebb merészkedett egy kisvároshoz, elragadta a juhokat szép sorjában, majd mikor már az utolsót is felfalta, továbbállt. Fene nagy étkű, talán tojást készül rakni. Te jóságos Isten, micsoda látvány lenne anya és néhány porontya... Nem volna utána biztonságban Románia, az embereket kezdenék enni, mindenfelé lángok magasodnának az ég felé, hiszen ez a fenevad akár tizenöt méteres lángcsóvát képes fújni.

A varázslat ellen zsákmányunk tehetetlen, kezd kábulni, sárga szemei homályosulnak, azonban kitart még, makacs és állhatatos jószág, amelyik nem hagyja magát elfogni, a farkával csapkod, alányúl a peckeknek és kirántja őket a földből, miután bronzvörös tüskéit a láncokba akasztotta. Bámulatos...! Felém harap egy jó találat után, csőrszerű orra súrolja az enyémet, látom a dühöt és a kegyetlenséget a szemében, s mikor elterülök, félrerúgja a kisebb csoportot, amely a segítségemre sietne. Sértett sárkánybüszkeség, mi? Megvívtam én már pár csatát, s ha sikerült becserkészni, nem hagyjuk veszni. Felpattanok a hóból és tüzelek, ám sajnos be kell látnom, vesztésre állunk, ez az állat úgy szabadul ki, mintha pontosan tudná, mit kell tennie a menekülése érdekében. Hatalmas szárnyaival kavarja az ágdarabokat, havat, sőt, csap velük, végül a sátrak felé vonszolja rácsimpaszkodó társaimat, majd a vergődéssel mindent összedönt. Bele kellene gabalyodnia a vászonba, ám szabálytalan fogai közé veszi annak egyik sarkát, azzal betakarja a körülötte lévőket.

Csodálom. Őszintén csodálom ezt a lényt és leborulnék előtte, ha nem akarnám ettől a csodálattól még esztelenebbül. Utána ugrom, mire kis híján agyoncsap tüskés farkával, elvesztem a pálcám, mégis újra megkísérlem a marasztalását. Legalább addig, amíg meg nem fékezik... amíg a pálcám elő nem kerül... De nem így történik, beleakadok a teremtményre csavarodott sátorrúdba, s mire észbe kapok, már a levegőben csüngök. Hajszálon múlik az életem, ha a fém eltörik, vagy rossz irányba hajlik, leesek és megtehetem életem utolsó repülését. Nos... nem pont így képzeltem a befejezést, noha mindig is sejtettem, hogy egy sárkány fogja okozni a vesztem. Mit sejtettem, biztos voltam benne! De így, csak lezuhanni róla és összetörni Erdély fenséges szikláin, vagy fáin...? Nem, még nem végeztünk, te észlény, amíg erő van bennem, nem hagylak győzni. Kénytelen vagyok felpörgetni magam, mivel a magasság növekedésével egyre hidegebb lesz és megdermedhet a rúd, ezáltal könnyebben törhet, úgyhogy lendülök néhányat, s a tüskékre kapaszkodom. Az állat erre morran egyet, rám néz értő sárga... Zöld? Megesküdnék rá, hogy sárgák voltak a szemei, mint a többinek. Tulajdonképpen mindegy, élesen irányt vált, levet magáról, én pedig elhagyom a levegőben a hangom, ahogy zuhanok. Belemar arcomba a szél, miközben ügyetlenül perdülök egyet a levegőben, aztán még egyszer utoljára szembe nézek vele, kitátja száját és...