A Piton gyermekek

Árvaházban

-Sissy-hallottam bátyám kiáltását.
-Igen?-hang alapján nem tudtam megítélni, hogy Peter vagy Adam kiabált.
- Gyere már!-kiáltott a másikuk.
- Rendben-mondtam, s három perc múlva előttük álltam ruhában, fésülködve.
- Gyerekek, reggeli!-kiáltotta el magát Sophia, az egyik nevelőnő. Mindenki rohant enni, és most az egyszer én sem késtem el. Bár ez egy varázslók által létesített intézmény, azért néha mégis mugliknak kel tűnnünk. De hagyjuk is.
- Levelek.-mondta Sophia, és valóban már bagyolyhuhogás hallatszott. Mi már letettünk arról, hogy örökbefogadjanak minket, mert az árvaház csak hármasban ad ki minket, mert hát hármasikrek vagyunk. Tehát örökbefogadás kilőve, barátaink sincsenek, tehát az is, így csak egyféle lehetőség maradt: Roxfort! Mindenki csendesen várt, hogy a levelek Sophia kezébe hulljanak, és ő kiossza őket. Szokásosan elbambultam, és csak akkor néztem fel, amikor ő a nevemet mondta. Kérdőn fordultam felé, és ő biccentett egyet, majd egy levélre nézett. Ebből megértettem, hogy menjek ki. Vigyázz, Roxfort, jövök!
  Sophia az egyetlen ápoló, aki még nem utált meg. A többiek mindig undokok velem, én ezt viszonzom. De Sophia nem volt undok, és még most sem az, tehát én sem vagyok az. Egyébként is Sophia olyan nekem, mintha a nővérem lenne.
  Elolvastam a levelet, amiből tesóim is kaptak egyet-egyet, és ez állt benne:
 
Tisztelt Elisabeth Isabella Roxanne Piton! Ön felvételt nyert a Roxfort boszorkány és varázslóképző szakiskolába.

Na ez már jól kezdődik...
Mire elolvastam a levelet, már rég a ,,szobámban" voltam. El sem hiszem, hogy felvettek! A Roxforti csata után sok évvel születtünk úgy, hogy anya visszament az időben. De az ilyenfajta szülést már nem élte túl. Holnap megyünk az Abszolútra!
Másnap már mindenki, akit felvettek, készülődött, ugyanis Sophia elvisz minket az Abszol útra. A többiekkel pedig Kendra marad, aki nagyon utálatos, senki sem szereti. Mi viszont végre-valahára megérkeztünk. Első utunk a Gringottsba vezetett, ahol mindenki kapott jó sok pénzt. Én persze háromszor többet, mint a többiek, az öccseim pedig semmit, mondván, hogy osszuk el. Elindultunk, és mindent bevásároltunk, ami kellett, sőt még kisállatra is futotta. Így betértünk egy állatboltba. A fiúk rögtön választottak két baglyot, de nekem a szemem megakadt egy főnixen. Az kell! Pénzem az nincs rá, de majd legközelebb! Addig is vettem egy hófehér macskát, és egy hóbaglyot. Nekem volt erre mind pénzem, a fiúknak nem, mert édességet vettek. El sem hiszem, de három nap múlva Roxfort!

Hát helló!
Ez lenne az első rész, talán majd folytatom, ha sokaknak tetszik. Sziasztok:
    Anna