RIADÓ! RIADÓ! MINDENKI A KÖZPONTRA! -ordított a hangos bemondó. Egy új riadó.... 1: 02 van, és ki keltettek az ágyamboól...le rohantam, majd oda álltam a többi közé. A parancsnokunk el mondta, hogy egy fehérpulcsis vágott szájú örült van az épületben, és azt is el akarta mondani, hogy oskola, de nem volt ideje. A fiú agyon szúrta. Mindenki sikítva rohant. Nekem nem volt lehetőségem, mert fel löktek. A srác egyre közelebb jött. Én lehunytam a szemem, mert azt hittem, itt a halál. De nem. A fiú a kezét nyújtotta. Én elpirultam, és felsegített.
-Jeff vagyok! -mondta.
-M-miku!-mondtam dadogva.
-Ne félj Miku! Minden rendben lesz! -mondta, majd megfogta a kezemet. Én is megfogta az övét.
-Vadásznak rád! Meg akarnak ölni! -figyelmeztettem a fiút.
-Tudom. Halgatóztam. De...Nem tudtam másra figyelni, csak rád....
-T-tényleg? -kérdeztem. Válaszul egyet bólintott, és közelebb jött hozzám. Végig simította az arcomat, és én elpirultam.Lövések jöttek Jeff felöl, ezért felkapott, majd rohanni kezdett. 10 perc múlva nem is láttuk őket.
-J-jeff?
-Igen Miku?
-Kedvellek -mondtam elpirulva.
-Én meg szeretlek -mondta Jeff, majd megcsókolt. Nem tudtam, hogy mit kell tennem. Ezért elpirultan néztem Jeff-et, aki engem simogatott, és közben smárolt velem. Mikor befejezte, azt kérdezte:
--------------------------------------------------
Miku: Na! Itt vagyok, egy újabb romcsi sztorival. Nem ez az első! Aki olvasta a "Sajnálom...." Című könyveket, az mindent tud.... De ez nem vette el a kedvem az írástól!
Jeff: Miku?
Miku: Hm?
Jeff: Pont most kellett be fejeznek?! PONT MOST?!
Miku: Nyugi! Mindjárt folytatom
