SKAM-Noora Amalie Sætre

2.

Vágyakozva nézek a lassan ketyegő órára. Szeretek tanulni, de a spanyol számomra elég unalmas, mivel több évet töltöttem Madridban. A tanár monoton hangja ásításra késztet. Ráadásul éhes is vagyok, vége lehetne már...

- Akkor ugye jöttök pénteken? - kérdezte Vilde a tanítás után.
- Én igen, alapozhatunk nálunk, ha kell - Eva anyukája általában nincs otthon, így gyakran megyünk át hozzá.
- Én is megyek.
- Jaja, csapassuk! - válaszolt Chris lelkesen.
- Noora?
- Én inkább kihagynám, mást terveztem akkorra - ez tényleg így volt, azt terveztem, hogy kimaradok a mértéktelen piálásból és számomra idegen szituációkból.
- De ne csináld már, az összes ismerősünk ott lesz. A Penetrator bulik mindig emlékezetesek - Vilde nem adja fel könnyen.
- Én egyre sem emlékszem - gondolkozott el Chris.
- Mivel ez az első alkalom, hogy meghívtak. Elsősök vagyunk, örülnöd kellene,  Noora...- úgy látszik, én mást tartok megtiszteltetésnek.
- Nem szoktam... - elmélkedtem -Igazából semmit sem szoktam, amit általában egy buliban csinálnak.
- Sana sem, mégis eljön - Vilde nem érti, hogy a nem az nem.
- Miért nem döntheti el ő?
- Én csak jót akarok neki. Sosem lesz népszerű ezzel a hozzáállással...
- Ez hülyeség, ahogy az értékrended is. Úgy véled, a többi embert csupán a népszerűségével lehet meghatározni? - legalább Sana megérti.
- Gondolkozom rajta, rendben? - adtam meg magam, valójában csak untam a beszélgetést, majd lassan haza sétáltam.

Otthon nem volt semmi, Eskild megette az összes hozzávalót az ebédemhez. A szokásos kisebb vita után inkább úgy határoztam, nem halok éhen és keresek egy éttermet.

Összekészülődtem, felvettem egy fehér pulcsit a kedvenc farmeremmel, vörös rúzs, szempillaspirál és egy kis korrektor. A legfontosabb dolgokat egy táskába pakoltam és útnak  indultam. Gyötört az éhség, már 6 óra felé járt.

Napközben egész szép idő volt, de már kezdett besötétedni, a megvilágított utcán láthatóvá vált a lehelletem. Pont a szokásos plázához értem, amikor megpillantottam Williamet. Nem volt kedvem a kínos társalgáshoz, így gyorsan elfordultam és bementem egy ruhaboltba.
"Majd az üzleten belül lépcsőzök fel a következő emeletre."- gondoltam. Persze a megvalósítással problémák akadtak, a boltnak nem volt több szintje. Így megvártam, amíg William elhaladt előttem, és a lehető legészrevétlenebbül indultam el az ellentétes irányba.

Végre jóllaktam, visszavittem a tányéromat az olasz étterem pultjához és azt fontolgattam, vegyek-e valami édességet. Gondolatmenetemet a vállamon ért kopogtatás szakította félbe.
- Noora? - szólalt meg bizonytalanul. A szeme melletti nevetőráncok megjelentek.
- Wilhelm - fordultam meg közömbösen.
- Rég láttalak - ha nem jársz be suliba,nem csoda.
- Valóban - próbáltam rövidre fogni.
- Nem ülünk be inni valamit? - mutatott egy messzebbi kávézóra. Érdekes, hogy mennyi lány olvadna el egy ilyen kérdés hallatára.
- Bocsánat, de sietek.
- Nem foghatod mindig erre, kezd átlátszó lenni - már futottunk össze az utcánkban, iskola után az udvaron, a  metrón és most itt is. Más kifogás nem szokott eszembe jutni.
- Mindig akad valami elintéznivaló.
- Értem - nyugodott bele - egy randival úgyis tartozol. Erre nem tudtam mit mondani, igaza volt. Megígértem neki, mert cserébe bocsánatot kért Vildétől, amiért bunkó volt vele.
- Egyszer szakítok rá időt - felvettem a táskám, majd elköszöntem - Szép estét, Wilhelm!
- Neked is, Noora! Majd találkozunk - igéző szemeit egy percre sem vette le az arcomról - Szia!
Majd elővette telefonját és továbbállt.