Everything For Him

Chapter 38.

Ann szemszöge:
Félve indultam haza.Éreztem,hogy baj lesz.Inkább szenvedtem volna bármennyit csak Niallnek többet ne kelljen.Lassan nyitottam ki az ajtót.
-Adam....hahó,itthon vagy?kérdeztem elcsukló hangon de választ nem kaptam.Azonnal rájöttem,hogy hol lehet és nagyon bepánikoltam.Niall házához siettem és türelmetlenül nyitottam be.Teljes sötétség volt,egy lámpa sem égett.Nagyon féltem.
-Mit keresel itt?suttogta a fülembe egy hang mire ijedten megugrottam.
-Ann mi van veled?kapcsolta fel a villanyt Niall.
-Hálistennek nincs bajod.
-Már mért lenne?Az egyetlen bajom,hogy eltaszítasz magadtól.
-Fogalmad sincs,hogy miért.
-Akkor mond el nekem.
-A...azt nem lehet.mondtam nagyot nyelve.Ekkor kinyílt a bejárati ajtó és Adam lépett be rajta.Gondolom nem számított rá,hogy Niallnél leszek,vagyis az arckifejezése ezt sugallta.
-Mit keresel ennél a seggfejnél?kérdezte dühösen.
-Az jobban érdekelne,hogy te mit keresel itt.mondta Niall közömbösen.
-Nem volt otthon Ann.
-Ahh szóval ennyire nem bízol a jövendőbelidben.mondta Niall gúnyosan.
-Benne bízom Horan.-húzott közel magához-benned viszont kicsit sem.Most pedig ideje haza mennünk Ann.
-Ann ne csináld ezt velem,mindennél jobban szeretlek.fogta meg Niall kétségbeesetten a kezem,szemeiben könnyek csillogtak.Ledermedtem.Egy hang se jött ki a torkomon.Olyan nehéz volt dönteni,lehetetlennek tűnt.De Niall érdekét kellett szem előtt tartanom.A biztonságát...
-Kár a gőzért Horan.Szeret engem.Így van Ann?szorongatta meg a kezem mire feleszméltem.
-Igen...Így van.mondtam halkan.

Niall szemszöge:
Nem akartam elhinni.Látszott az egészen,hogy nagyon nagyon furcsa,de valamiért mégsem tudtam rábírni magam,hogy mondjak bármit is.Nagyon is jól kiismertem Annt szóval tudtam milyen ha tiszta szívből mondja "Szeretlek". Ez pedig egyáltalán nem a szívéből jött.Sokkal inkább kényszerből.Én barom meg csak néztem,ahogy kiléptek az ajtón.De,ami ezután következett.....azt Nem kívánom senkinek.
Ann szemszöge:
Bár ne lettem volna ennyire gyáva.De már annyira mindegy volt.Az ember van,hogy hibázik.....de valahogy mindig helyre lehet hozni.Rájöttem,hogy Niall nélkül semmit nem ér az életem.Lépni akartam.Felszívódni.Eltűnni.
Akkor jó ötletnek tűnt.Adam aludt.Tökéletes időzítés volt.Halkan siettem le a földszintre.A bejárati ajtót is olyan halkan zártam ,amennyire csak lehetett.Már semmibe nem gondoltam bele.Elmerengve álltam a bizonyos hídnál....annál,ahol először találkoztam Niallel....azzal az emberrel,aki megmentett.Aki beragyogta a mindennapjaim.Mindenem remegett.A könnyek ellepték az arcom.Leírhatatlan fájdalmat éreztem a mellkasomban.Csak véget akartam vetni ennek.De éppen akkor ,amikor már majdnem sikerült valaki elkapta a derekam és vissza lerántott a földre.