Perzselt világ /THE SORCH TRIALS FF./

1. fejezet - Egy új élet kezdete

Rebecca

Nem szóltunk egy szót sem. A lélegzet vételeinket is a helikopter berregése nyelte el. Mindannyian verejtéktől csillogó arcokkal, és remény teli tekintettel reméltük azt hogy az új életünk teljesen más lesz mint a Tisztáson töltött idő. Szemeimet lehunyva, Newt vállára hajtottam a fejem. Csak a saját szuszogásom hallottam.

A jármű az egyik pillanatban lassulni, és csendesedni kezdett. Fáradtan nyitottam ki szemeimet, körül nézve, a csapatunkon.

- Hová visznek minket? - kérdezte idegesen Gally.

- Most nincs idő a kérdésekre. Odabent mindent megtudtok...És most futás - lökdöstek ki minket a helikopterből.

Már sötét volt, de a távolban néhány alak sziluettje körvonalazódott. Egy hatalmas épület felé tereltek minket, miközben fegyvereikkel a messzi alakokra lőttek.

Az épületbe beérve, kezdtük úgy érezni hogy biztonságban vagyunk. Alig tértünk magunkhoz a kétségbeesésből, amikor egy 30-40 év körüli férfi sétált elénk.

- Ti lennétek az újak? Kövessetek! - mondta, majd intett egyet maga felé.

Egy percre sem engedtem el Newt karját. Mióta kijutottunk az útvesztőből, folyamatosan aggódtam, hogy mi is várhat ránk.

- Mégis mi ez az egész? - lépett a fickó mellé Thomas.

- Nos igen, joggal kérdezhetitek azt hogy mi is ez. Hogy úgy mondjam...Ti mind kísérleti nyulak voltatok, egy életre-halálra menő játékban. És úgy tűnik ti nyertetek.

- Ki maga? - kérdeztem.

- Oh, hogyne! A nevem Janson...

- Mi ez a hely? - fordult felé Yvonne is.

- Mennyi kérdésetek van gyerekek. De mindent csak idővel...Most néhány vizsgálaton kell átesnetek mielőtt találkoztok a többiekkel.

- Többiek? - kapta fel a fejét Chuck.

Néhány perccel később már mindannyian, letusolhattunk, kaptunk tiszta ruhát és egy-egy orvosi fülkében ücsörögtünk. Nem tudom igazából hogy a többiekkel mit is csináltak pontosan. Nekem megnézték a reflexeimet, a látásomat, és kaptam egy oltást. Miután végeztünk, a doki elmondta hogy merre találom az étkezőt, és hogy menjek oda mert a többiek már valószínűleg ott vannak.

Besétáltam a terembe, majd amikor megláttam a srácokat, odasétáltam hozzájuk, és beültem Newt és Gally közé. Két másik fiúval beszélgettek amikor odaértem.

- Helló! - mondtam amikor lehuppantam a padra.

- Képzeld Rebecca! - kezdte lelkesen Chuck - Több útvesztő is volt!

- Tessék? - kérdeztem vissza, miközben összefogtam vörös loboncomat.

- A srácok épp azt mesélik hogy, ők is egy útvesztőből kerültek ide. - magyarázta Thomas, miközben a két fiúra mutatott. - Mint mindenki más aki itt van.

- Úristen... - kaptam fel a fejem - Ez hihetetlen. Mármint ki tesz ilyesmit?

- Nem tudjuk... - vonta meg a vállát az egyik srác - De rengeteg útvesztőtől van itt szó, ráadásul mindegyik hatalmas.

- Normális ember nem pazarolja az idejét arra hogy ilyeneket épít. - vágtam rá.

- Na igen...ebből könnyen ki lehet következtetni hogy aki berakott minket az útvesztőkbe, az nem volt feltétlenül normális - válaszolta némi szarkazmussal a hangjában Gally.

- Nahát Gally! Te egy géniusz vagy... - szóltam vissza.

- Örülök hogy észre vetted. Nem csodálkozom hogy ennyi időbe telt, amilyen lassú felfogásod van.

- Nem hiszem el hogy még itt is egymást marjátok... - húzott hátrébb Newt - Rebecca, lehetetlen alak vagy... - sóhajtott.

- De hát nem is én kezdtem!

- Teljesen mindegy hogy ki kezdte. Ne felejtsétek el hogy ez már nem a Tisztás. Új életet kaptunk, nehogy már azzal kezdjétek mint ahol abba hagytátok - tette keresztbe a kezeit Thomas.

- Te mikor lettél ilyen bölcs? - meresztettem ki a szemeimet.

- Ezt egy kicsit kevésbé lenézően is meg lehetett volna kérdezni - fogta meg a homlokát Minho.

- Mindegy - vontam meg a vállam - Egyébként, nem tudjátok hogy Yvonne merre leledzik?

- Mióta elvitték vizsgálatra, nem láttam. - mondta Chuck.

Ekkor Janson sétált be a terembe és egy papírról elkezdett neveket felolvasni. Akinek a neve elhangzott, az kisétált mellé.

- Most mi történik? - kérdeztem az egyik srác felé hajolva.

- Akiknek a nevét felolvassa, az átkerül egy másik szárnyba, ahol jobb életük lesz. Elvileg egyszer mindenki odakerül, csak egyszerre nem mehetnek oda sokan...

- ...sajnos ma csak ennyi. De ne aggódjatok, legközelebb talán ti is sorra kerültök... - hajtotta össze Janson a papírt, majd a kiválasztottakkal az oldalán kisétált a helyiségből.

- A mázlisták... - csapott az asztalra a bal oldali fiú.

- Mióta várjátok hogy kiválasszanak titeket? - kérdezte Gally az asztalra könyökölve.

- Nagyjából 3 hete...

- És mi alapján választják ki azokat akik mennek? - érdeklődött Winston.

- Nem tudjuk. Szerintem csak véletlenszerűen.

- Most pedig akik itt maradtak - sétált vissza Janson a helyiségbe - irány a szobáitokba! Az újak pedig velem jönnek! - intett felénk.

Mi odasétáltunk hozzá, majd azt mondta hogy kövessük. Először a fiúk szobáját mutatta meg.

- Várjon! Nem lehetünk egy szobában? - fordultam felé.

- Na de kérem! Mégis hogy nézne az ki hogyha ennyi fiú és egy lány lennének egy szobában? Neked külön szobád lesz.

Ezt hallva megöleltem Newtot majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Reggel találkozunk - mondta, majd bement a többiekkel a szobába.

- Most pedig megmutatom hogy te hol fogsz lakni. Gyere! - intett Janson.

Konkrétan a folyosó túlsó végében, volt a nekem szánt szoba.

- És Yvonne? Merre van? - kérdeztem.

- Ki?

- A szőke hajú lány, aki velünk volt amikor kijöttünk az útvesztőből.

- Oh! Ő majd később csatlakozik hozzád. Most még van egy kis dolga.

- Egész délután vizsgálaton volt. Valami baja van?

- Nem erről van szó. Csak egy kicsit hosszabb ez a folyamat, a szokásos vizsgálatnál. - magyarázta majd kinyitotta az ajtót.

Én duzzogva sétáltam be a szobába, majd fáradtan vágódtam le az ágyra, és el is aludtam. Amikor hallottam hogy nyílik az ajtó, lassan kinyitottam a szemeim.
Megláttam Yvonnet és a nyakába ugrottam.

- Üdv a rezidenciámon!

Bocsi mindenkitől aki már várta hogy folytassuk. De végre, vért izzadva, hatalmas küzdelmek árán eljutottunk erre a pontra is. Aki idáig kitartott mellettünk, és türelmes volt azoknak meg nagyon köszi hogy ki bírtátok várni 😘
Lehet hogy ritkán fogunk fejezeteket hozni, de mindent megteszünk annak érdekében hogy ti élvezhessétek az olvasást!