__CAMERON__-Héj te seggarc!! Told már magad ide a kocsihoz.. Első nap már lógni akarsz Cameron?-kiáltott ki a kocsijából Sam, és mellé még dudált párat.
Rohantam le a lépcsőn, és magamra rántottam a tornacipőm meg egy farmerdzsekit, belenéztem a tükörbe, majd miután a hajamat összeborzoltam kellően, kirontottam az ajtón.
Sam Stevenson a legjobb barátom már az általános óta. Mint mindig, most is a halálosan tiszta kocsijában ült a maga lezser kinézetével, és túl feltűnően mutogatott be nekem, hogy siessek. Beugrottam mellé, majd odaszóltam neki.
-Úgy látom, te sem tiszteled meg Mrs. Hárpiát az ünneplővel.-röhögtem, és adtam neki egy vállast.
-Utolsó év.. Nekem ne mondja meg, hogy mibe megyek be az iskolába. Örüljön, hogy legalább napközben nézheti a fejem. Tudom hogy rám van kattanva..-nézett rám kajánul, majd felcsapta a napszemüvegét és száguldani kezdtünk a suli felé.Három hónap után újra itt.. A Harrison Gimi falai ugyan úgy összefirkálva, de stabilan meredtek az ég felé, ezzel is utalva a diákok számára, hogy tovább szenvedhetnek.
A hatalmas parkolóban a legjobb helyre álltunk, mivel mindenki tudja, hogy nem jo Sammel kitolni, így csak pár lépés befelé az iskola kapujáig. Már megszoktam, hogy mindenki megbámul, de nem érdekel. Ezek a lányok mind csak a nyáluk csorgatják. Sokan köszönnek, vagy megpróbálnak szóba elegyedni velem, de csak grimaszt vágva bólintok nekik. Sam pedig.. Nos ő ezt mind imádta. Az összes lányt az ujja köre csavarta, kevés olyan lány van, akit nem fektetett még meg. Oké, nem mintha én szent lennék, de nem hencegek vele..
-Hallod?? Már másodjára mondom. Hol jársz tesó?-lökött oldalba Sam, mikor már a szekrényeknél álltunk.
-Bocs.. Csak annyira szar ide visszajönni.. Utálom az egészet. Be se jöttem volna ma, ha..
-Ne szenvedj már ilyen látványosan Camy!!!-sikkantotta a fülembe hirtelen egy megszokott nyávogós hang, amiről egyből mindenki tudta, hogy kihez tartozik. Még gyorsan egy segélykérő pillantást lövelltem a barátom felé, aki persze csak simán visszafordult a szekrényéhez, hogy egyedül hagyjon a.. nem is tudom mivel..
-Ahhhh!!! Szia Kelly.. Nem is számítottam rád. Legalábbis ilyen hamar nem..-dörmögtem az orrom alá.
-Jajj te drága, ne mondj ilyeneket!-érintette meg az orrom a mutató ujjával, és egyből kirazott a hideg..-Úgy eltűntél Camy!!! Marcy bulijában még beszélgettünk.. hmmm.. tudod miről.. aztán pedig hirtelen felszívódtál. És nem is vetted fel nekem a telefont.. Ez nagyon szomojúvá tesz..-a kezét a mellkasomon pihentette, majd simogatni kezdett. Megfogtam a kezét, hogy levegyem magamról.
-Valószínű hogy nem hiába.. Kinek lenne kedve ezt a nyifogást hallgatni reggel meg este? Menj és játsz a kis cicus barátnőiddel Kelly, csak akadj már le rólam..-forgattam a szemem, ám ekkor Kelly pofon vágott. A folyosó egy percre megállt, Kelly meg egy sóhaj kíséretében körbenézett, majd a kezére, amit visszaemelt az arcomhoz, és az ujját végighúzta az alsó ajkamon.
-Cameron.. ezt majd még később megbeszéljük nyuszi, most mennem kell!! Pusziiii!!-és sietősen eltipegett mindenki mellett.
Mondanom sem kell, Samből kitört a röhögés, a folyosón levő emberek meg értetlenül, de tovább indultak az útjukra.
-Hát öreg, ezt a csajt jól kifogtad..-majd megfogta a tarkóm, és az osztályunk felé kezdett el húzni.
__________________________
Három unalmas osztályfőnöki óra után, meg rengeteg leszidást követően, hogy miért vagyunk ilyen tajparasztok, hogy még ki sem bírunk öltözni egy ilyen napon, amikor minden más osztálytársunk igen, végre mindenki mehetett a saját maga útjára. Vagyis további megbeszélésre. Mivel a focicsapatban vagyok, az edző túlbuzgó beszédére köteles vagyok bemenni. Sietve átvettem egy mezt, amit még tisztán találtam otthon, és miután a cuccomat bedobtam a szekrénybe, futni kezdtem a diakseregen keresztül, hogy odaérjek a pályára. Eleve nehéz volt átjutni, viszont a folyosó végén még valakit fel is ökleltem.
-Aahhhgggrr!!!-morgott hangosan az illető.-Nem tudsz jobban figyelni te idióta!??????
Feltápászkodtam a földről, és megnézve egy lányt löktem fel. A papírjai szanaszét repültek, és az a pár diák aki még ott lepzselt, kirívóan nevetve oldalogtak el mellettünk.
-Öhmmm bocs, csak sietnem kell..-és már indultam is el, ám amikor felnézett rá, és megláttam azt az égtelen paprika fejét, akkor döntöttem úgy, hogy gyorsan segítek neki összeszedni, mert még megölne.-Deeeee ha már így neked mentem, segítek ezt feltakarítani
-Pfffff, még hogy nekem jöttél???? Egyszerűen magaddal söpörtél!!! És ahhh!!! Ne nyúlj a piszkos kezeddel a papirjaimhoz!-dühöngött a leányzó, ami kezdte viccessé tenni a helyzetet.
-Hát ennél piszkosabbak már biztos nem lehetnek, de ha te mondod..-néztem rá vigyorogva, majd még egy pimasz mosoly kíséretében felálltam, és egy tiszta lapra "véletlenül" ráléptem.-Jajj ne haragudj kedves....
-Én ugyan meg nem mondom neked a nevem Mr. Tapintatlan focista...-tette csípőre a kezét, még mindig a földön ülve, amivel csak még kínosabb lett a szitu. Amikor ebbe belegondolt, elpirult.
-Hát ha te nem is, én nem hagyhatom, hogy ilyen tévhitben élj Miss Pirospaprika, az én nevem Cameron. Cameron Fisher. És ne hagyd szét a papírjaid a földön!!! Még valaki rájuk lép!-a válaszát már meg sem várva siettem el mellőle, és csak a hangos morgását hallottam, ami mosolyt csalt az arcomra.
_________________________
Az edzesről persze elkéstem, de az edzőbá nem csodálkozott, csak azért szidott le, mert megzavartam az előre betanult, csöpögős beszédét. Gyorsan intett hogy üljek le a padra, és maradjak csendben.
Szerencsére Sam is játszik a csapatban, bár ő inkább a lányok becserkészése miatt, (és ez meg is látszik a játékán) így haza tudott dobni, és nem kellett nyomorognom az iskolabuszon.
Hazaérve ledobtam magam az ágyra, és az jutott eszembe, hogy hogy lehet egy ilyen csinos lány ennyire kiállhatatlan, és mogorva. De mindegy is.. azt sem tudom hogy kicsoda.____________________________
Sziasztok!!!!❤️
Ő volna az új történetem😊 Remélem majd ez is tetszeni fog nektek, ez kicsit másabb stílusban lesz írva😁 mindenkinek jó olvasást hozzá!!❤️❤️❤️❤️❤️
YOU ARE READING
I'll make her mine /Enyém leszel/
RomanceVajon mindenki tudja, hogy ő kicsoda? Megtalálni önmagad ilyen egyszerű volna?? Nekem még nem sikerült. Nem tudom, hogy ki vagyok... Velem mindig csak a baj van, nem tudom mi a helyes döntés. De egyszer megismerem azt, aki mindent megváltoztat körül...