Az éj lassan le veti hálóját a városra,A novemberi szellõ erõsen dorgálta Ärekie bundáját.Az éj leszállt.A farkas kinyitotta a szemét,s vörös szemeivel fürkészte éppen aktuális lakhelye bejáratát.A barlang hangjai ismét elkápráztatták õt.Szerette hallani az emberi világ varázslatos természetének hangjait.Az élõk sürgölõdését,a madarak szárnyának halk csapkodását, a víz csepegést,amint a barlang plafonjáról lassan,dallamosan cseppennek a kõre.Sóhajtott,majd ásítva mozdította elõre fûleit egy szokatlan hang irányába.Figyelt,majd a hang hirtelen abbamaradt.Szája mosolyra állt,és halványsárga fogai egy pillanatra megmutatkoztak.Füleit hátra csapba,felállt,s a hang irányába lépett.Nyakában az öreg,megviselt óra lánca megcsörrent."Tudom hogy itt vagy Jean.Jöttél hogy elvedd tõlem az idõmet ismételten?"Mondta,majd maga elé meredt."Csak egy fél percre lenne szükségem,ó hatalmas barátom...."Susogott fel az egyik szikla mögûl egy érdes hang.Ärekie kihúzta magát,és csak most látszott igazán a farkas irdatlan magassága.A maga 198 centijével.Füleit bátran jegyezte,s fejét magasabbra emelte,hogy elkerülje a hívatlan vendég pimasz emberkedéseit.A szikla,már csak egy apró kavicsnak látszott Ärekie szemszögébõl,s mit se firtatva oda lépett ahoz."Gyere hát, és vedd el az idõt amit ezennel rendelkezésedre bocsájtok."Mordult fel a farkas."Egy kutya szerû öreges lény bukkant elõ a kõ mögûl, s a farkastól távolságot tartva állt meg elõtte."Mi szükséged van az idõre?Immár öregebb leszel mint az átlag alakváltók Jeans...Öreg barátom...Bele kellene törõdnöd sorsodba.Ez az utolsó hogy idõt adtam neked barátom."Mondta a farkas,majd ki nyitotta a rozsdás órát,s azt Jeans felé fordította."Mennyi idõre van szükséged hát?"Kérdezte."15 évre..."Mormogta Jeans,s össze húzta magát,félve a barátja válaszától."A farkas sóhajtott,majd az órájába suttogta."15 év." Az óra Arany színben pompázott,s mintha csak valami aurát emelne az alakváltóra, ketyegett 15-öt,majd bezárult,s az alakváltó ismét fiatalabbnak látszott."Most menj el kérlek,nem fejeztem be a reggeli sziesztám. "Mormogta a farkas,majd rá meredt az alakváltóra,aki el somfordált az erdõ mélye felé.Ärekie le feküdt,s lassan becsukta szemeit.A farkas nem szerette a hívatlan vendégeket,se a kéregetõket.De ha valakinek volt mersze vele szembe nézni,szívesen ajándékozott,cserébe pár szívességért,amiket haláluk után tesznek majd meg neki.Azok akik idõt kérnek tõle, a letelt idõ után meghalnak,s lelkük nem távozik se a mennybe,se a pokolba.Immár az õ részei lesznek.És nagy dolgokra lesz velük képes.Az ilyenek hívják...Idõ démonoknak.
