Arekie ismét álomba hajtotta fejét, testét körülvevő fekete burok, közelebb zárta magához a farkas immár tudat alatt, s irányíthatatlan testét. A burokba befonódó utolsó napsugarak maradvány fényein, s mint a bányák ékes ezüstje,vissza verődött a farkas hosszú,s királyi fekete bundája. A barlangban elhaltak az utolsó napsugarak is, s csend borította be a nyirkos, érdes falakat, melyeken mint az ablakodon lepergő esőcsepp, úgy borítá' be a zöld mohatakaró.A farkas be lépett az álmok kapuján.Egy fehér kapun áthaladva, felhők között, egy kis patak partján találta magát.Csendes, mint azt minden álmában elképzeli.Nincs madárének,s a szélcsend.Csak a csend, a patak csobogása.Hirtelen a néma csendet,a felhőkön lépkedő szürke farkas törte meg.Öreg volt, bordái szinte ki látszottak, torkát marta már az idő kereke,s azon csodálatos bunda alól, egy óra kandikált ki.Kopott, megviselt, rozsdás óra. Az üvegét szürke hamu borította. A szél fel támadt, s Arekié bundájába kapva, bele fújta azt szemeibe. A farkas csak állt ott, hagyta hogy a szél, bele kapjon fénylő fehér bundájába,s mikor Arekie szemét teljesen eltakarta fekete széllel lebbenő bundája, eltűnt. A szürke farkast mind ha el nyelte volna az idő goromba , kegyetlen kereke. A szél ismét elcsendesedett.Arekie kereste a farkast, de nem volt ott. Szemei pásztázták a kopár, felhő borította területet. Sehol senki.Arekie be csukta szemeit, mély levegőt vett, s el indult a napi sétájára a kis patak mentén.A patak egy sűrű , jéggel borított, erdőbe vezetett, ott a patakból egy tó alakult, szép lassan mélyült,s egyenletesen. A tavacska közepén, egy kis sziget volt, melynek közepén egy szomorúfűz állt, jegesen, lefagyva.Ágairól ritkán sorakoztak egyesével a fekete, s fehér kristályok.Az elvett lelkeket jelképezik. A fekete kristály ártó szándékkal ruházza fel az álmokat, míg a fehérek megnyugvást, békét hoznak. Arekie utálta elvenni a lelkeket, de szüksége van rájuk az életben maradáshoz.A fekete kristályokat álltalában rendszerint elpusztítja, ám ezúttal nem. Arekie bele merült a kristályainak pompázatos játékába, s észre vett egy apróságot. Az egyik sötét kristályon egy fehér folt jelent meg, majd át terjedt az egész kristályra.Az égkő nyugalmat sugározott.Rémálomból álmok....Felettébb érdekes...Nem nevezném véletlennek.Immár Arekie meg értette a fehér farkas jelenét.A farkas a fényt, az időt és a megnyugvást jellemezte minden személyben.Az idő elmúlik...De van aki feladja uralni azt, s örök álomra hajtja fejét.Remélve, hogy ezektől megfosztva magát ismét rá találhat a boldogságra odaát.
