Már a hetedik órának is vége volt. Egy külsős számára is egyértelművé vált volna, hogy péntek van, hiszen 46-ra már kiürült az épület, elcsendesült az utca. Azonban még egy halk dallamot lehetett hallani a második emeletről. Snoop Dogg Still D.R.E első akkordjai hangzottak a Kodály teremből, ahol egy magányos tizedikes maradt bent gyakorolgatni. Beszűrődött egy halk nevetés, ami nagyon zavarta Jaksyt. Azonban a hangoskodók továbbra is söröztek. Csak pár srác volt ott, a jobb arcok. Volt náluk cigi is, sőt Papp füvet is szerzett, de azt az este további részére tartogatták. Pappon kívül ott volt Kovács, Bonci, és Ulicsák. A cigit az utóbbi vette, kis göndörödő szakálla miatt lazán felnőttnek hitték. Amikor már eléggé csiccsesnek érezték magukat, eldöntötték, hogy a Margit szigeten folytatják az alapozást. Hátukra kapták Kankenjeiket, melyekben csörömpölt a jäger maister, majd kiléptek a Zsibongóból. Ekkor hallotta meg Kovács az ismerős dallamot, melyet nem egyszer próbált lejátszani, azonban soha sem sikerült neki. Kovács otthon zongorázgatott, bár ezt a haverok előtt titkolta. Gáznak gondolta. A titokzatos személy azonban most nagyon felkeltette az érdeklődését. A srácoknak inkább nem akarta megmondani, hogy miért marad le tőlük így kamuzott valamit.
-ugh... Bennt hagytam a tesi cuccom, de menjetek...majd jövök- a fiúk vállat vontak és tovább álltak. Kovács halkan benyitott a terembe, nem akarta megzavarni a rejtélyes fiút. Jaksy zavartalanul zongorázott tovább. A leselkedő egy ideig nézte a magában halványan mosolygó fiút, azonban egy félre ütött hang lerombolta az illúziót. Jaksy észrevette, hogy közönsége van. Ismerte Kovácsot látásból, de soha nem gondolta, hogy jóban lehetnének.
-Ott egy fisz van- mondta Kovács, a zongorázó legnagyobb meglepetésére. Mivel Jaksy teljesen le volt fagyva, ezért Kovács felment a színpadra és a zongorához odahajolva leütötte a helyes hangot, így egészen közel kerülve Jaksy arcához, aki ezek után rögtön zavarba jött.
-Na halljuk mégegyszer- mondta Kovács messzebb lépve a zongorától. A fiú eljátszotta az elejétől a végéig. Kovács csak ámuldozva nézte őt. Nem volt egy zongoramű, Kristófnak akkor is sokat jelentett. Mikor Jaksy a végére ért, az egyszemélyes közönség lelkesen tapsolni kezdett.
-Nem gondoltam volna, hogy muzikális vagy- mondta majd felállt a zongorától és neki támaszkodott.
-hát azt azért nem mondanám. Szüleim zenészek, így adott volt a zongora és még valamennyire élvezem is. Otthon nagy ritkán leülök a zongorához, de ezt titok- mosolyodott el majd közelebb lépett Jaksyhoz.
-Szerintem ezt nem kéne titkolnod.
-Így is pont elég elítélendő tulajdonságom van- lépett hozzá még közelebb. Már csak fél méter volt köztük.
-Például?-kérdezte Jaksy még semmit sem sejtve.
-Bízom benne, hogy kitalálod- még tett egy lépést, így Jaksyt a hangszerhez szorította. Jaksy megszeppent tekintettel követte Kovács összes mozdulatát. Màsodpercek teltek el, mire Kovács hirtelen észbe kapott, belátta hogy ez nem lett volna jó ötlet. Éppen megfordult volna azonban Jaksy visszarántotta. Egy pillanatig habozott, de végül Kovács szájára tapadt. Csak egy rövid csók volt, azonban mindketten tudták, hogy jelentett valamit. A csók után egymásra néztek majd Kristóf elmosolyodott. Ekkor jutott eszébe, hogy jelenése van a Margit szigeten.
-Majd írok- mondta majd egy gyors szájra puszival elköszönt újdonsült cuncusától.
YOU ARE READING
Koksy fanfic
RomanceKét osztálytársamat a barátnőimmel shippelünk és (majdnem a kérésükre) írtam egy fanficet. Természetesen nevüket adták a dologhoz, és ők is el fogják olvasni ezt a fantasztikus művet. (Csak hogy ne legyen félreértes: Kovács és Kristóf egy személy)
